Az Isten adta kő lehetőség – Hálaadó istentisztelet Nyírbogdányban

A nyírbogdányi református templom kéksége megtelt: ismerősök köszöntötték egymást, a környék lelkipásztorai találkoztak és a helyi gyülekezeti tagok azon serénykedtek, mindenkinek legyen helye a templomban. A törődés tapintható volt, nem lehetett nem észrevenni: egy hely, ahol szívesen látnak. A befogadó szeretethez a felújításoknak köszönhetően a feltételek is rendelkezésre állnak. 

Az igehirdetés szolgálatát dr. Fekete Károly végezte a 118. zsoltár részlete: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.” (Zsolt 118,22-23) és Péter első levelének néhány sora alapján: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,4-5).

Az Ige üzenetén keresztül dr. Fekete Károly felhívta a figyelmet a felújítási projekt folytatására: „nem a hátradőlést, a büszkeséget és a befejezettséget támogatja az Isten Igéje, hanem azt mondja: az elvégzett emberi csupán példázatos kép ahhoz a többhöz, ahhoz a csodához, a kövek üzenetének megértéséhez, ami egy magasabb fokozathoz és többlet látáshoz vezet: lezárul a megújuló energiaforrást megcélzó pályázat, de megnyílik, sőt nyitva marad a megújító energiaforrás igénybe vétele az élő és éltető közösségért. Mert nem csak az épületeinknek kell megújuló energia, hanem nekünk magunknak van szükségünk napról-napra életet megújító energiára. Krisztus élhető és éltető ereje a leghatékonyabb!” Ez az éltető erő tesz mindenkit Isten ügyének követévé, papjává, kiválasztottá a szeretetre. Az Isten szerinti életre csiszolódás azonban nem zökkenőmentes, ugyanakkor reménnyel teljes: „Néha fájdalmas és bonyodalmas ez a formálódás. Mennyi sértődékenységnek, nyersességnek, önzésnek, hiúságnak, félreértésnek kell lecsiszolódni rólunk, hogy mi is élő kövekként épüljünk fel családdá, gyülekezetté, munkatársakká… Az építkezéshez Jézus saját magát kínálja alapul. Az önmaga társaságát adja.” – hangzott az igehirdetésben.

Az istentisztelet folytatásában a gyülekezet énekkara szolgált, hittanos gyermekek énekkel, szavalattal fejezték ki hálájuk a megújult a templomért. A gyülekezet közössége, és a gyülekezet fenntartásában lévő intézmény közössége egy új palásttal ajándékozta meg lelkipásztorukat. Köszöntőt mondott Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő és Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese, aki 25 éve a gyülekezetben szolgáló lelkipásztor testvérét az Ige szavával bátorított az emlékezésre és a hálaadásra: „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.” (5Móz 8,2)

Az alkalmat követő szeretetvendégségen lehetőségem nyílt az ünneplő lelkipásztornővel beszélgetnem, aki elmondta, nem tud betelni azzal a hálával, amit Isten iránt érez. Nagyon nehéz időszak van mögöttük, de Isten felemelő kegyelme és szeretete van velük. Ebben a szeretetben jó érzés elmerülni: „Az egyházban nem igen szeretjük szeretni magunkat, de az az igazság, hogy ma azt élem meg, hogy szerethetem magam, úgy ahogy engem szeret az Isten.” A lelkipásztornőt, Katicát – ahogyan a gyülekezet fogalmazott mindenki Katicáját arról is kérdeztem, mi az az első szó, gondolat, ami eszébe jut a közösségéről: „Köszönöm. Csak is a köszönöm. Egész reggel Ady Endre verse járt a fejemben, mondogattam magamban: napsugarak zúgása, amit hallok, és számban nevednek jó íze van… Hitvallás ez! Ebben a köszönömben benne van a zavart lelkem is, az örömök és a megtapasztalt elmúlás is. És még ezt is köszönöm.”

Fotó és szöveg: Bogyó Zsófia