Hozsánna Dávid fiának! - hálaadó istentisztelet a kunhegyesi református templomban

A kunhegyesi templom nagyon impozáns, az Alföld legnagyobb, Magyarország második legnagyobb kéttornyú református temploma. 1841-44 között Homályossy Ferenc és Hild József tervei alapján épült fel, háromszintes, és összesen ötezer fő befogadására alkalmas. A padfűtés ellenére az épület még őrzi a téli hideget, de a Kunhegyesi Református Óvoda gyermekeinek műsora szívet melengető, s mosolyt csal a gyülekezet arcára.

A kunhegyesi gyülekezetnek ugyanis van óvodája, amely most új csoportszobával bővülhetett az Országos Református Óvodaprogram keretében, így még több gyermeket tudnak fogadni, ez óriási segítség a térség családjainak.  

Fekete Károly tiszántúli püspök a Mt 21, 8-11. és 15-16. versei alapján hirdette Isten igéjét. Püspök úr a virágvasárnapi történet felelevenítésével a gyermekek fontosságát, nevelését emelti ki, hiszen ők a jövő reménységei. „A felnőttektől hallható jó mondatok eltanulhatóak. Az lenne a feladatunk mint óvoda- és intézményfenntartó, hogy olyan mondatokat mondjunk, amelyeket érdemes továbbadni. (…) A hozsánna egyszerre segítségkérés, esedezés, ami dicsőítéssé szelídült. Jézusra ez tökéletesen igaz, tőle érdemes segítséget kérni, és őt dicsőíteni. Milyen jó, hogy ezt mondták a gyermekek: hozsánna! Ez az a kettős érzés, amelyet böjtben meg kell élnünk” – mondta. Fekete Károly kiemelte prédikációjában, hogy Jézusban kell felismernünk Isten üdvözítő jóakaratát.

Nagy Kálmán, a gyülekezet lelkipásztora a jelenlévők elé tárta, hogy az elmúlt időszak nehéz volt, de a gyülekezetben több minden épülhetett: így valósulhatott meg többek között a Siloám Gyógyászati és Konferencia Központ fejlesztése, az idősotthon szakápolásának fejlesztése, a templom külső felújítása, valamint az óvoda bővítése. Ezekben a nehéz időkben Habakuk próféta szavai adtak számára erőt: „Válaszolt is nekem az Úr, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! / Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” Hab 2, 2-3.

Koncz Tibor nagykunsági esperes úgy vélte, hogy egy sikeres mű feltétele az ihletettség mellett a megfelelő keret. „A zenetudósok azt mondják, hogy nemcsak arra kell figyelni, hogy jó dallama legyen valaminek, hanem szükség van egy frenetikus nyitányra és méltó zárótételre, záróakkordra.” Koncz Tibor párhuzamot vont a zeneművek és a prédikációk felépítése között, hiszen az előbb említett ritmus az ismerve egy jól felépített beszédnek is, és ez ugyanúgy vonatkoztatható életünk más területeire is. „Ahogyan egy építkezésben is erre van szükség” – köszöntötte nagy szeretettel és örömmel a kunhegyesi közösséget.

A hálaadó alkalmon F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, Hubai Imre a Megyei Közgyűlés elnöke, Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a Zsinat presbiteri elnöke is köszöntötték a gyülekezetet.

Az istentiszteletet követően az óvodában került sor az új csoportszoba felavatására, majd a gyermekek műsorral szolgáltak a jelenlévők számára. A körtáncokat, énekeket és imát követően bejárhattuk az óvoda tereit, ahol nemcsak a falon van kint a házi áldás, hanem a gyermekek maguktól, előre, tiszta szívből köszöntötték a látogatókat: „áldás, békesség!”

Szöveg és fotó: Szirák Sára

Tiszántúli Református Egyházkerület