Átvisz - Imádságok háborútól békéig -1

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában és a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanuló diákok imádságai háborútól békéig.

Atyám!

Nem gondoltuk volna, hogy a szürke életünket valami egyszer be is feketítheti.
Most megtörtént: A bombák füstje, a ragadó rosszindulat, az olajtól csöpögő tankok.
Nem látjuk meg ezeken keresztül a Fényt.
Nem láthatunk meg Téged.
Akarunk-e egyáltalán látni?
Mondd, melyik lenne könnyebb: vakon elviselni a fájdalmat, vagy tudni, hogy nem avatkozol közbe?
Nem gondoltuk volna azt sem, hogy a mai előrehaladott világban barbár módon próbálunk konfliktust kezelni.
Mégis gyerekek százai hullanak, és Te ott állsz az ártatlanok csonthegyén.
Sosem fogjuk megtudni, mi az igazi értelme a földi szenvedésnek.
Miért csattan minden azon embereken, akiknek nem feladatuk a harc?
Mindazonáltal egyetlen ok miatt fohászkodom most Hozzád: erőért.
Erősíts meg minket, hogy ki tudjunk szabadulni a bűn pókhálójából, mert akármennyire próbálunk önerőnkből kapálózni, egyre jobban belegabalyodunk abba.

Ámen.