Hol van a többi kilenc? - Böjti sorozat

Ige: „Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?” (Lk17,17)

A Bibliában vannak helyek, ahol arról olvasunk, hogy Isten keresi az embert. Már a Szentírás legelején azt a kérdést találjuk: „Ádám, hol vagy?” Hol van az ember?

Biztosan mindenki ismeri azt az érzést, hogy keres valamit, de nem találja. Keressük a kulcscsomót, a telefont. Keressük, amiről tudjuk, hogy ott kellene lennie, de még sincs ott.

A kegyelmet talált, megváltott, irgalmat nyert embernek ott kellene lennie Jézus mellett. Követnie kellene Megváltóját. Ehelyett Jézusnak kell keresnie az elveszett bárányokat. Ő pedig sosem adja fel! Bűnbánatra, megtérésre hív, mert nem akarja, hogy a bűn miatt ki legyen zárva bárki az Isten Országából. Már itt lent meg akarja éreztetni azt a hatalmas csodát, melyet az Ő jelenléte jelent az embernek.

A gyógyulás csodáját élhette át, Isten kegyelméből az a tíz leprás. A papok a hivatalos szertartáson nyilvánították őket tisztává. Az egészségnek örvendezve, kilencen meg is feledkeznek a Jézusnak való köszönet mondásról, mert a szívükben nem gyökerezik meg az őszinte hálaadás vágya.

A csodára várás gyakran együtt jár: nagy fogadkozásokkal, csillogó szemű áhítozással, amíg meg nem történik a várva várt esemény! Ez lehet akár: gyógyulás, a hűséges, életre szóló társ megtalálása, a kibékülés, a kölcsönös megbocsátás ajándéka, a tékozló hazatérése. Mindannyiunk életében más és más. De mi történik ez után?

Kilencen az öröm mámorában megrekedtek! De egy, aki samáriai volt, másokat megszégyenítő módon visszatért, hogy dicsőítse Istent, és arcra borulva Jézus lábánál, hálát adjon Neki!

Arra kaptuk e meggyógyított ember példájából a bátorítást, hogy életünk hirdesse: testi-lelki helyreállásában, vagy éppen a nagy próbákban, hogy hálásak vagyunk a Mindenhatónak.

Mindannyian élhetünk át nagy csodákat. Egymás társaságát, gyermekeink mindennapjait, testi és lelki gyógyulásokat. Teremtő Atyánkkal való napi kapcsolatunk abban is segít, hogy sose felejtsük el, mennyi jót tesz velünk. Aki tudja és felismeri, hogy az élete ajándékait érdemtelenül kapta, le tud borulni az Úr előtt. Azt az embert pedig nem kell keresnie Urunknak, aki szívből ki tudja mondani, és meg tudja élni, amit szép dicséretünkben is így éneklünk: „Jövök, semmit nem hozva, keresztedbe fogózva. Meztelen, hogy felruházz, Árván bízva, hogy megszánsz” (RÉ 458/3). Ámen.

Kérdések tovább gondolásra:

1. Az idei böjtben mi indíthat arra, hogy a bűnbánat útjára lépjünk?
2. Mi az, amiért őszinte szívvel hálát tudunk adni Mindenható Istenünknek?

Énekjavaslat: 808. Áldjad az Urat

https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/352/

Fábián-Gerő Mariann

Csengeri Méliusz Református Idősek Otthona