Miről vitatkoztatok útközben? - Böjti sorozat

Ige: „Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben?” (Mk 9,33)

Kisgyerekkorom legnagyobb mesehőse, Csipike, az óriás törpe jutott eszembe. Csipike az Erdőben élt, az Óriásnagy Bükkfa odújában lakott, s a maga módján „irányította” Madár, a Vadméhek, Vadmalac és a többiek életét. Minden nap békességben és örömben telt, míg egyszer összeakadt Kecskebékával, aki kikezdte őt, így gonosszá vált, ő lett az Erdő Réme, olyannyira, hogy még a kalapjába is csalánt tűzött, s mindenkit a Rettenetes Réz Úrral fenyegetett. Nagy akart lenni, a legnagyobb, s a Rendkívüli Világéjszaka során, a góliátpor segítségével óriássá nőt.  Óriás lesz, bejárja a világot, de nincs vele senki, nagyságában magányossá válik. Majd csak a Rendkívüli Világreggel hozza el a nyugalmat és a harmóniát: Csipike boldog törpe a barátai között az Erdőben.

Úton vagyunk. Úton vagyunk, mint a tanítványok. Tartanak valahonnan, valahová. Lejöttek a hegyről, keresztülmentek Galileán és megérkeztek Kapernaumba. Már-már klisészerű, de mi is úton vagyunk. Csipikeként úton járunk, életúton, hol törpeként, hol óriásként, mindenki a maga egzisztenciális nagy utazásán. Hegyekre hágunk fel, s lejövünk onnan, megyünk, keresztbe és hosszába a világban. Célokkal, tervekkel, vágyakkal, álmokkal.

S miközben úton vannak, beszélgetnek. Kommunikálnak. S ez jó. Helyén való. Mert ez a kiküldetés célja: menjetek el, és mondjátok el. Minden népeknek. Mindenkinek. Ők azonban most vitatkoznak. Szó szerint tanakodnak, fontolgatnak, eltűnődnek, társalognak és vitatkoztak. S ez sem gond. Hiszen verbalizálják problémáikat és ütköztetik érveiket. A gond a tartalomban van. Nem a miért-tel van a gond, hanem a miről és a hogyan kérdésével. Hogy ki a nagyobb közöttük. És amikor Jézus rákérdez, ők hallgatnak. Talán szemlesütve. Mint a mesében, amikor Csipike beleköt a barátaiba, osztályozza őket, megméri őket, eredményeiket. Mennyire hamis út az az Egyháznak, amikor nem Róla, hanem önmagukról kezdünk el beszélni. Szinte rögtön a mennyiségi területre tévedünk: hányan voltak, milyen magas, mennyibe kerül, legyünk sokan, legyünk nagyok. Nagyobb és még nagyobb. Hogy ki a nagyobb közöttük. Amikor a tisztség egyszer csak a címről szól, a kiválasztás a rangról, s az elhívás a karrierről. De ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!

Ez a böjti úton levés arra hív most téged, hogy a legkisebbre koncentrálj. Ne vitatkozz… Nagy utat járunk be a Rendkívüli Világéjszakától a Rendkívüli Világreggelig. Figyelj a legapróbb részletre. Magára az útra. Az Erdő hangjaira. Az Ő hangjára, az Isten Fiának hangjára. Engedd el a nagy és legnagyobb kérdéskörét. Böjt van, de ne a legnagyobb diétát csináld most, ne most mondj le a legtöbb dologról. Inkább figyelj az apró részletekre. Mint egy gyermek, ragadd meg az apróságot. Az Igét, a szavakat, az imádság hangját. Mert ezzel a fajta hittel lesz a vox humana verbum Dei-vé, az emberi hang Isten Igéjévé, s így transzformálódik át a verbum Dei vox humana-vá, Isten Igéje az ember Őrá mutató hangjává. S akkor úgy lesz, mint a mese végén, amikor azt mondja Madár Csipikének: Megváltoztál. Olyan nyugodt és méltóságteljes, hogy is mondjam... Olyan tiszteletet parancsoló vagy, mint még soha!

Áldott úton levést, Csipike!

Kérdések tovább gondolásra:

Énekjavaslat: 133. Ímé, mily jó és mily nagy gyönyörűség

https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/296/

Sajtos Szilárd

Honvédelmi Minisztérium Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálat