Akarsz-e meggyógyulni? - Böjti sorozat
Jézus kérdez - A Tiszántúli Református Egyházkerület Böjti sorozata
Ige: „Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?” (Jn 5,6)
Harmincnyolc év. Ennyi idő alatt az ember megtanul lemondani minden álmáról. Beletörődik a teljes kiszolgáltatottságba. Elfelejti lassan azt, aki volt, és aki lehetett volna.
És mégis, aki harmincnyolc éve beteg, még mindig ott van a Bethesda partján. Mert még mindig ott van valahol mélyen a reménység – talán egyre halványuló, de még mindig létező – sugara.
Valószínű, hogy valaki odasegítette a Bethesda partjára. Ki tudja hányadszor. De aki odavitte, őbenne talán már nem volt annyi remény, hogy vele várakozzon, míg eljön a pillanat… Vagy csak a türelme fogyott el. Odavitte, de ennyi legyen elég. Nem szólhat az egész élete erről a magatehetetlen emberről.
A parton betegek sokasága leste a víz felszínét, várva az angyali csodát. Vakok, sánták, bénák, és valószínűleg az ő hozzátartozóik, akik a megfelelő pillanatban azonnal a segítségükre siettek, hogy a vízbe jussanak, mikor az felkavarodik.
Harmincnyolc év alatt sok csodás gyógyulást nézhetett már végig, ami kétféleképp hathat a lélekre. Vagy belekeseredik, hogy soha nem vele történik a csoda, vagy ellenkezőleg: életben tartja benne a reményt.
És akkor Jézus odalép hozzá, ehhez a magányosan fekvő, magatehetetlen emberhez és feltesz neki egy olyan kérdést, ami az emberi fülnek kicsit talán bántóan is hangozhatna: „Akarsz-e meggyógyulni?”
Hát nem evidens a válasz? Hát ki kérdezhet ilyet?
Csakis az, akinek módja/ereje van, hogy (velem is) csodát tegyen, hogy (engem is) meggyógyítson.
„Akarsz-e meggyógyulni?” Egy „egyszerű” eldöntendő kérdés. Igen vagy nem.
De az eldöntendő kérdések ritkán egyszerűek. Ez a 38 éve beteg is hosszas magyarázatba fog: „Uram, nincs emberem, aki…”
És Jézus nem oktatja ki, ahogy talán mi tennénk. Hogy nem ezt kérdeztem. Mert Jézus pontosan érti, hogy a szavak mögött mi minden van: nemcsak a vágy a testi gyógyulásra, de a kapcsolatok gyógyulására is. Hogy aki előtte van, az kész arra, hogy felelősséget vállaljon magáért, aki eddig kiszolgált(atott) volt, az mások felé szolgáljon ezután.
Egyetlen pillanat választotta el mind ettől. Jézus nem térdelt mellé, nem tette rá a kezét, csupán ennyit mondott: „Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” És aki harmincnyolc éve feküdt és várt hiába, az megragadta ezt a pillanatot, élete nagy esélyét. És HITTE, hogy nem hiába fog próbálkozni, hanem az Ő erejével végre talpra áll, hátra hagyja régi identitását és új emberként fog járni.
És így lett.
Kérdések tovább gondolásra:
1. Van-e bátorságod bízni abban, hogy Jézustól ma is elég egy szó, hogy új emberré válj?
2. Mihez kezdesz ezzel az új élettel/éneddel?
Énekjavaslat: 204. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom
https://enekeskonyv.reformatus.hu/digitalis-reformatus-enekeskonyv/enek/143/
Révész Judit
DRKG/TTRE Pasztorációs Intézet