2021. május 16.
Kitöltök Lelkemből
Pünkösd ünnepére készít fel ez a sorozat, amely Péter apostol pünkösdi prédikációjának alapigéjét értelmezi nyolc különböző módon. „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17-18).
A sorozat egy beszélgetéssel indul, majd néhány változat következik az igeszakasz magyarázatára, és végül Fekete Károly püspök áhítatával zárul Pünkösd ünnepén.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület missziói és felnőttképzési tanácsosa beszélget Németh Áron lelkipásztorral, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensével. A beszélgetés május 16-án 19.30-tól tekinthető meg.
Tóth-Mihala Veronika lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület missziói és felnőttképzési tanácsosa beszélget Németh Áron lelkipásztorral, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensével. A beszélgetés május 16-án 19.30-tól tekinthető meg.
A telefonod melletted. Felvillan. Látod, hallod a felugró sávot: Értesítés egy közelgő eseményedről, kezdés: 9.00. Újra eszedbe jut, igen, tényleg. Bejelölted: érdekel, talán el is határoztad magad: ott leszel. Jó ideje ott van a gondolataidban. Csakhogy, amikor hosszú ideig kell várnod valami nagyon várt eseményre, történésre, pillanatra – mondjuk… egy szerelemre, koncertre, egy találkozásra, vagy gyógyulásra… - könnyen megfáradhatsz. Aki pedig elfárad a várakozásban, annak látása, gondolkodása is megtompul, a lemondás beférkőzhet a szívébe: „Úgyse.” Ilyenkor kifejezetten jól jön egy emlékeztető.
Az Igében Péter egy felvillanó, hangos emlékeztetőt hagy a várakozásban, az életben megfáradt, kételkedő, csalódott emberek képernyőjére pünkösdi beszédével. Üzenve, hogy: ez az esemény most van! Nem felvétel! Hanem live-stream, meg 3D-ben offline! Elkezdődött a beteljesedése annak, amit Isten megígért!
Lehet, hogy téged is gondok nyomasztanak, túl sokszor a jövődbe révedezel, talán aggódsz miatta, fogva tart a múltad, megbénít az, ami történt. Ha igen, tudd: Te is ebben a megígért, „Szentlelkes” utolsó időben és jelenvalóságban élsz, ahol lehet reményteljes a jelened, mert a múlt ismert – Jézus Krisztus meghalt érted és feltámadt, a jövőd pedig biztos kezekben – téged is feltámaszt.
Értesítés egy közelgő eseményedről: Számít az életed. Ma is. Isten megígért Szentlelke Veled. Ma is. Hívd! Kérd!
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17-18)
Bogyó Zsófia
Az idő, az utolsó napok. Péter új megközelítése szerint ezek már elkezdődtek, és tegyük hozzá, ma is tartanak. Van tömegünk is: fiúk és lányok, fiatalok és idősek. A Lélek most őket célozza meg, nem kiválasztott egyéneket motivál (mint sok bibliai történetben), hanem a közösséget mozgatja meg. És kitágul a tér, mert a zsebkendőnyi Izráel területéről majd elindul a „lelkes” tömeg otthonaikba, Egyiptomtól Mezopotámiáig, Jeruzsálemtől „Makóig”. A Jézus körüli garázs-koncertből, előbb stadion-esemény, aztán turné lesz. Mi tehát az idő, a tömeg és a tér pünkösdi összefüggése? Ha eljön az idő, tömegek térhetnek meg. Sokan imádkozunk ezért. Jövel, Szentlélek Úristen…
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)
Németh Áron
Nem tudom, hogy most mire van szükséged… Társaságra, vagy egyedüllétre? Lehet össze vagy zárva valakivel, lehet kénytelen vagy mellőzni más társaságát már régóta. De így vagy úgy, az ember bármikor lehet magányos, bármikor érezheti magát egyedül a dolgaival. Akkor is, ha vannak mellette.
Ez az állapot változott meg azzal, hogy Isten kitöltötte a Lelkét az első Pünkösdkor - még akkor is, ha ezt sokszor nem tudatosítjuk magunkban.
Isten Lelke ugyanis maga Isten, nem csak valami belőle. Az pedig, hogy kitöltötte az emberre, nem csak az apostoloknak szólt. Isten ma is kitölti a Lelkét, azaz közel jön az emberhez, annyira közel, mint ahogy más képtelen. És hallgat. Hallgatja, amit meg akarsz osztani, amiben egyedül vagy. Hallgat. Mit mondasz?
Feladat: A mai nap háromszor mondd el Istennek magadban, amit meg szeretnél vele osztani. Bárhol, bármikor, akárhogy.
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)
Kovács Gergő
Ott a wifi, amit nem látsz, de bosszant, ha ennek hiánya miatt nem böngészhetsz a mobilodon. Még azt is láthatod, ha valakit hatalmába kerít egy láthatatlan erő. Akit megcsap a Rock szele, az előbb-utóbb Tankcsapdás (vagy valami hasonló) pólóban jelenik meg, akit pedig a szerelem kerít hatalmába, többet mosolyog és elpirul, ha szóba kerül a nagy Ő. Isten népe mindig számolt Isten láthatatlanságával, és különös élménynek tartotta, amikor mégis látvánnyá lett. Az égő csipkebokortól a názáreti Jézusig sokféle formában vált szemmel is érzékelhetővé az Isten. De mi maradt a mennybemenetel után? „..Szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) Eddig tartott Isten láthatósága? Elégedjünk meg ezután „Őláthatatlanságával”? Egyszer egy napon, az utca népe Jeruzsálemben látta a Szentlelket. Nem tudták mit látnak pontosan, mit éreznek, mit hallanak, mit kezdjenek ezzel. Péter elmagyarázta: Isten mostantól rajtatok keresztül akar láthatóvá, hallhatóvá és érezhetővé válni a világban. Igen, rajtad keresztül is!
"Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)
Németh Áron
Ott a wifi, amit nem látsz, de bosszant, ha ennek hiánya miatt nem böngészhetsz a mobilodon. Még azt is láthatod, ha valakit hatalmába kerít egy láthatatlan erő. Akit megcsap a Rock szele, az előbb-utóbb Tankcsapdás (vagy valami hasonló) pólóban jelenik meg, akit pedig a szerelem kerít hatalmába, többet mosolyog és elpirul, ha szóba kerül a nagy Ő. Isten népe mindig számolt Isten láthatatlanságával, és különös élménynek tartotta, amikor mégis látvánnyá lett. Az égő csipkebokortól a názáreti Jézusig sokféle formában vált szemmel is érzékelhetővé az Isten. De mi maradt a mennybemenetel után? „..Szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9) Eddig tartott Isten láthatósága? Elégedjünk meg ezután „Őláthatatlanságával”? Egyszer egy napon, az utca népe Jeruzsálemben látta a Szentlelket. Nem tudták mit látnak pontosan, mit éreznek, mit hallanak, mit kezdjenek ezzel. Péter elmagyarázta: Isten mostantól rajtatok keresztül akar láthatóvá, hallhatóvá és érezhetővé válni a világban. Igen, rajtad keresztül is!
"Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)
Németh Áron
Arról álmodok, és jó lenne látni olyan időseket, akik még mindig mernek álmodni. Az ilyen idősebbek sokat használnak, mert az álom mindig merész, nem földhöz ragadt. Kimozdít, és ébren is foglalkoztat. Szükségünk van olyanokra, aki meg merik élni a múltat a jelenben, a tegnapot a mában, és élettapasztalatukkal, meg a hitismeretükkel eligazodni segítenek másokat. Vonzó az ilyen idősebbek közelében lenni! Álmodni merni hittel – ez a pünkösdi életprogram egyik fele.
Arról álmodok, és jó lenne látni olyan fiúkat és lányokat, akik nem csak a szemükkel akarnak látni, hanem látni vágynak a lelkükkel is. Ajándék a Lélek-látás. Előre-látni, azaz áttörni gondolatban az idő - a tér - a logika korlátait. Rálátni feladatokra, csalódásokra, kapcsolatokra, megoldásokra, sorsokra. Megelőzni kisiklást, szakítást, magányt. Szívesen lennék barátja egy ilyen látásos kortársamnak! Látással élni – ez a pünkösdi életprogram másik fele.
Mit érne a két fél külön-külön? „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17-18)
Fekete Károly
Tíz napja fáj a fogam helye, begyulladt, így naponta járok a fogorvosomhoz. Kedvelem őt, de azt nem bírom, amit átélek a fogorvosi székben. Például itt jól jönne egy kis jövőbe látás – gondolom. Meddig tart még ez a kínlódás.
Ennek az igeszakasznak nem ilyen a hangulata, a prófétálás nem egyszerű, és végképp nem praktikus jövőbe látás, hanem inkább látomás, álmodás, ahogyan talán a szavakat keresve, értelmezgetve használja is a kifejezéseket az igeszakasz. Magát a jelenséget is el tudom képzelni. Igen, az ifjakra, a lányainkra és fiainkra tölti ki Isten a Lelkét. Fiatalon élesebben lát a szem, hall a fül, a valóságot nem takarja el megannyi tapasztalat. Az érzékelés inkább kifelé irányul, nem bentről, mondhatni a fiatalok kíváncsiak, és nyitottak.
Most előre engedem őket.
Mondják el, mit látnak, mi lesz, hová tartunk, szólaljanak meg.
Imádkozom értük, hogy Isten vezesse élénken és pontosan őket, hogy vezethessenek minket, hiszen a jövőbe ők tartanak.
Mi követjük őket álmainkkal, de csak álmodjuk a jövőt, az már nem lesz a miénk. Állok, mint a hegyről letekintő, távolba vágyó, aki tekintetével kíséri az útra kelőket. Szívesen elmesélem, én mint látok, ha ez segít nekik az útkeresésben. Tudom, hogy nekem is járnom kell az utamon, meg kell küzdenem önmagammal, éppen miattuk, éppen az ő útjukért. És már én is egy látomásban vagyok. Nem a jövőt fürkészem türelmetlenül, hanem látom ezt a vonulást, ahogyan nemzedékek kapcsolódnak, vándorolnak évszázadokon, sőt Joel szavaitól számítva, évezredeken át.
Jó csodálni ezt a látomást, hiszen ez az egyház.
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17-18).
Tóth-Mihala Veronika
Fekete Károly tiszántúli püspök áhítata Pünkösd ünnepén.
Fekete Károly tiszántúli püspök áhítata Pünkösd ünnepén.
Jeremiás igát vesz a nyakába, Ézsaiás meztelenül járkál az utcán, Ezékiel egy karddal borotválja le a haját és a szakállát. A számunkra és a kortársak számára is abnormális tettek az Istennel való különleges kapcsolatukból fakadtak, és ebből a kapcsolatból szemlélve teljesen normálisak. Megtért emberek, a hit útjára lépő fiatalok sokszor érezhetik magukat különcnek saját környezetükben, mert különleges a kapcsolatuk Istennel: imádkoznak Hozzá, ifire járnak, úrvacsoráznak. Mi van azonban akkor, ha mindenki ugyanilyen különleges, személyes és közvetlen kapcsolatban lehet Istennel, mint egy próféta? Akkor a próféta többé nem különc, nem furcsa. A pünkösd egy ilyen folyamat kezdetét jelenti, és amikor sokan együtt lehetünk a gyülekezet körében, a konfis vagy ifis csoportban, akkor ebből tapasztalunk meg valamit: nem vagyunk többé csodabogarak, sőt együtt éljük meg azt a különleges kapcsolatot, amely mindannyiónkat Istenhez köt. Isten szemével kezdjük látni a világot, Isten álmait kezdjük saját jövőnkké álmodni.
„Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18)
Német Áron