Alakuló ülést tartott a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlése

Az egyházkerület legfőbb döntéshozó testülete alakuló ülésére azután került sor, hogy a Magyarországi Református Egyházban 2020-ban lezajlott az egyházi törvények által előírt tisztújítás folyamata. Az új összetételű egyházkerületi közgyűlés mandátuma a 2021-től 2026-ig tartó időszakra szól.

Az egyházkerületi közgyűlés kezdetén az egyházkerület újraválasztott püspöke, Fekete Károly tartott áhítatot. A püspök imádságában könyörgött a járvány elmúlásáért, a betegek gyógyulásáért, a gyászolók vigasztalásáért és a gyógyítás, gondoskodás szolgálatában állókért is. Az áhítat után Molnár János egyházkerületi főgondnok mondta el köszöntő szavait és az elnökség nevében megnyitotta a közgyűlést. 

A testület a járvány miatt csak a legszükségesebb, az egyházi törvények által előírt teendőit végezte el. Így megerősítette a 2020-ban lezajlott tisztújítás eredményét és megválasztotta az egyházkerület tisztségviselőit.

Az egyházkerületi közgyűlés létrehozta az egyházkerületi főtanácsos tisztséget, amely a három egyházkerületben is megalapításra került. Az egyházkerületi főtanácsos feladata az egyházkerületi elnökség munkájának támogatása az egyházkerületi tanácsosok, előadók és bizottságok, valamint az egyházkerület, a testvéregyházak ökumenikus és államigazgatási szervezetek közötti kapcsolattartás, és információáramlás szervezésével. Az egyházkerületi főtanácsost az egyházkerület elnöksége javaslata alapján az egyházkerület közgyűlése választja meg a választási ciklus időtartamára, munkáját a püspök irányítja. A közgyűlésnek nem alkotótagja, azon tanácskozási joggal és beszámolási kötelezettséggel vesz majd részt.  

Az elnökség jelölése alapján a közgyűlés egyházkerületi lelkészi főjegyzőnek, azaz püspökhelyettesnek választotta meg Püski Lajost, a Debrecen-Nagyerdői Református Egyházközség lelkészét. Világi főjegyzővé Fazakas Gergely Tamás presbitert, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docensét, intézetvezetőt választotta meg. Egyházkerületi főtanácsosként Gonda László lelkipásztor, egyetemi docens kapott bizalmat. Ezzel a Tiszántúli Református Egyházkerületet vezető tisztségviselők köre teljessé vált, hiszen a református hitelvek szerint azt egyenlő arányban lelkészek és presbiterek alkotják.  

A Gáborjáni Szabó Botond nyugdíjba vonulása miatt megüresedett egyházkerületi gyűjteményi igazgatói tisztségre a testület Győri L. Jánost, a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet vezetőjét választotta meg. Újraválasztották Kocsis Mártát és Molnár Pált az egyházkerületi jogtanácsosi tisztségre, és továbbra is Veress Bertalan tölti be az egyházkerületi tanügyi főtanácsosi tisztséget.

A közgyűlés további tisztségviselők megválasztásáról is döntött és személyi javaslatokról határozott a Magyarországi Református Egyház hamarosan megalakuló zsinata egyes tisztségviselőivel kapcsolatban.  A közgyűlés felhatalmazta az egyházkerületi tanácsot feladatai ellátására.

Fekete Károly püspök zárszavában kiemelte, hogy a pandémia miatt „történelmi” volt a Tiszántúli Református Egyházkerület 2021. évi alakuló közgyűlése, hiszen eddig még soha nem történt meg, hogy az ülést számítógépes kapcsolat segítségével lehetett csak megtartani. Kifejezte reményét, hogy a következő egyházkerületi közgyűlésen az alkotó tagok immár személyesen vehetnek majd részt és akkor sor kerülhet számos, hagyományosan az alakuló közgyűlés részét képező cselekményre és határozathozatalra is. A Tiszántúli Egyházkerület közgyűlésének alakuló ülése áldásmondással zárult.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Sajtószolgálata


Molnár János egyházkerületi főgondnok székfoglaló gondolatai:

Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés!

Mindenekelőtt hadd köszönjem meg a Tiszántúli Egyházkerület minden gyülekezetének bizalmát, hogy az Egyházkerület főgondnokának jelöltek és megválasztottak.

Számomra azért is megtisztelő és egyben nagy felelősséget rám adó ez a megbízatás, mert nem csak a lelkészek, hanem a gyülekezeti tagok nagy része is ismer, hiszen az elmúlt harminc évben, amióta Berekfürdőn lakunk, és az egyházkerület mindenkori vezetősége rám bízta a Megbékélés Háza vezetését, szinte minden gyülekezetből voltak gyülekezeti tagok a Megbékélés Házában valamilyen konferencián, hitmélyítő alkalmon, amikor találkozhattunk, megismerhettük egymást, beszélgethettünk egymással. Tudták, kit választanak.

Ennek a harminc évnek a tapasztalata és a szülői házból hozottak megerősítettek abban, hogy az ember bármit csinál, bármilyen feladatot vállal, abban, és annak a feladatnak az ellátásában a legfontosabb az Istennel való kapcsolat ápolása, az élő Isten-ember kapcsolat. Azoknak az alkalmaknak is, melyeket a Megbékélés Házában tartanak gyülekezeteink, kimondva- kimondatlanul ez a legfontosabb üzenete, hozadéka, a nem csak látszólagos, hanem valóságos, élő Isten-ember kapcsolat megtalálása, ápolása, erősítése. Ez az alapja a református közösségek, a gyülekezetek építésének is, mert csak ez által lehet emberséges kapcsolatot kialakítani, ápolni egymással.

Úgy gondolom, hogy egy református gyülekezeti tagnak, presbiternek, gondnoknak és főgondnoknak lehet, és kell is legyen többféle feladata a gyülekezeten, a református egyházon belül, de mindent meg kell előzzön a református lelkiség erősítése, amit a bibliaolvasás, az imádság, az igével élés, az éneklés segít a legjobban. Ezt kell legelsőnek, legfontosabbnak tartania. Ekkor lehet meg a lehetősége annak, amit Jézus hagyott ránk, hogy „… arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” Nem a „tökéletességet” kéri tőlünk, hanem az elfogadó, megbocsátó szeretetet, amiről nem csak beszélnünk kell, hanem úgy is kell élnünk.

Azt is tudom, megtapasztaltam, hogy nincs két egyforma gyülekezet. Mindegyik más, hiszen mások az adottságaik, a méretük, anyagi helyzetük és lehetőségeik, eltérő a gyülekezeti tagok összetétele. Ezért sok esetben másként is kell viszonyulni hozzájuk. Ugyanakkor – vagy talán éppen ezért – minden gyülekezet felelős azért, hogy segítse a másikat abban, amiben tudja, legyen tekintettel a másik gyengeségeire, hiszen felelősek vagyunk egymásért.

Ez a felelősségünk, a másikra odafigyelésünk azonban nem korlátozódhat csupán a jelenlegi országhatárainkon belülre. Igen nagy a felelősségünk a határainkon túl élő magyar református testvéreinkért. Nekünk, tiszántúli reformátusoknak különösen a kárpátaljai, a partiumi és az erdélyi reformátusokkal kell szoros kapcsolatot tartani, velük együtt gondolkodni, nekik segíteni. Ez elsősorban nem anyagi segítséget jelent, bár sok esetben az  is elengedhetetlenül fontos, még inkább a folyamatos kapcsolattartást, a testvéri szeretetet.

Érezzük, tapasztaljuk ezt különösen azóta, amióta tartjuk a református egység napját. Sok gyönyörű példát is látunk, élünk át ezzel kapcsolatban. Gondoljunk csak az élő testvér- gyülekezeti kapcsolatokra, vagy a református pedagógusok által szervezett és tartott vasárnapi iskolai programokra. Úgy gondolom, hogy ezekkel kapcsolatosan nem csak gyülekezeteinknek, hanem egyházkerületünk vezetőségének is bőven lesz feladata, tennivalója az előttünk álló ciklusban.

Nem könnyű számomra, hogy ezeket a gondolataimat nem tudom egy „hagyományos” közgyűlésen, szemtől szembe elmondani. Ennek oka a már egy éve tartó, rendkívül nehéz körülményeket okozó járvány. Ez nem csak anyagilag okoz igen komoly nehézségeket az országnak, a gyülekezeteknek, az emberek többségének, hanem lelkileg is megtöri, lenyomja az embert. Nekünk, tiszántúli reformátusoknak még egy külön fájdalmas gyászunk is van e miatt: mindannyiunk által szeretett és tisztelt főgondnokunkat, Dr. Adorján Gusztáv főorvos urat veszítettük el miatta. Nem sokkal azelőtt, hogy megfertőzte őt a koronavírus, volt egy hosszabb, komoly beszélgetésünk, amikor nagyon határozottan megerősítette korábbi kijelentését, hogy nem vállalja az újabb ciklusban a főgondnoki tisztséget. Engem bátorított, hogy vállaljam el, fogadjam el a felkérést, tanácsaival, tapasztalataival segíteni fog. Nem tagadom, hogy nagyon számítottam erre a segítségre.

Gondolataimat egy jó hírrel, egy evangéliummal zárom: legfőbb segítségünk, Jézus Krisztus mindig velünk van, őhozzá fordulhatunk bizalommal, kérdéseinkre válaszol is, csak legyünk kellő alázattal iránta, és csendben, imádságainkban figyeljünk rá.

Berekfürdő-Debrecen, 2021. január 30.

Molnár János