Karácsony a kórházban a COVID idején

• Mindig nehéz betegként a kórházban lenni, karácsonykor, és a vírushelyzetben pedig különösen is az. Hogyan tudnak mégis készülni erre az időszakra?

Valóban nagyon nehéz egy ünnepet kórházban tölteni, távol az otthontól, családtól. A betegség mellett ez pluszként terhelődik rá a lélekre. Az idén a több hónapja tartó látogatási tilalom még a rövid találkozásokat is lehetetlenné teszi. Tudomásul vették a betegek, de fáj a lelkük, még nagyobb a hiány. A telefon segít, de sokan (különösen idősek, vagy nagyon gyenge állapotban levők) még ennek használatában is segítségre szorulnak.  Hetek óta imádkozunk az otthoniakért, s kérjük a türelmet itt, s a békességes együttlétet otthon.

• Hogyan lehet a kórház falai közé is Világosságot vinni?

Naponta látom az érkező mentőket és mentősöket, látom az egész napot védőöltözetben töltő nővéreket, a folyamatosan beöltöző, átöltöző orvosokat, segítőket, a nagy fáradtság ellenére is kedvesen és türelmesen szóló egészségügyi dolgozókat – mindez sok-sok emberi fénysugár, az emberség, az odahajlás fénye. Ezt a betegek is látják, szóvá is teszik.  Számomra a kérdés: hogyan lehet naponta megújulni ebben? S hiszem: A Világ Világosságának erejével, jelenlétével. Én magam is így vagyok együtt azokkal, akik most ezt a nagyon nehéz utat járják – betegekkel, családtagokkal és dolgozókkal. Szeretnék úgy jelen lenni az osztályokon, hogy Igével, bizonyságtétellel, a betegekért, dolgozókért való imádsággal feljebb mutathassak az értünk földre jött Krisztusra, aki közöttünk van. Aki irgalmas és segíteni akar. Segíteni persze annak lehet, aki nyitott arra és elfogadja azt. Jézus jelen van, emlékeztet – az ünnepben is –, de nem erőszakol semmit. Jó felismernünk az alázatosság szükségességét, hogy nem mi irányítunk. Talán ebben is segít a járvány…

• Nemcsak a betegek, hanem a kórházi dolgozók is biztatásra, lelki támogatásra szorulnak. Ezzel kapcsolatban készülnek, készültek valamire?

Az ünnep külön ajándéka számomra az a dolgozói Facebook csoport, ahol Advent idején napi üzeneteket tehettem fel, s a tagok kitartóan követték ezeket. Így együtt haladtunk lélekben az ünnep felé. A másik ajándék az, hogy 4 idősotthonban, 3 gyülekezetben, valamint teológus hallgatók között voltak, akik angyalkákat horgoltak a „kórházi angyaloknak”. De nem pusztán kis figyelmességként, hanem közben imádkoztak azért az egészségügyi dolgozóért, aki azt kapni fogja. Hálát adtak érte, kérték az erő, egészsége megtartatását, az ünnep lehetőségét az ő számukra is. 192 angyalka jutott el kórházi dolgozókhoz, akik sokszor meghatódva fogadták a szeretet apró jelét, s a tényt: vannak, akik éppen érte imádkoznak.

• Van-e olyan kedves igéje, amivel szeretne, tudna üzenni az embereknek?

Az idei karácsonyi üzenetet ez az Ige hordozta számomra, ez hangzott kórtermi istentiszteleteken, Covidos betegek úrvacsoráinál, „Meglátogat  minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak” (Lukács 1, 78). A látogatási tilalom ellenére látogató érkezett, aki nem csak körülnézni, hanem segíteni jött. Világosságával, hogy oszoljon a sötétség – a reménytelenség, a csüggedés sötétje. Ő az igazi Világosság.