Kicsiny kis fényemmel világítani fogok

• Az adventi időszakban folyamatosan látogatta, segítette a nehéz sorsú, megfáradt lelkű embereket. Hol járt, hány családnál, és mit tapasztalt a családlátogatások során?

Abban a jó helyzetben vagyok, hogy a hosszú évek során nagyon jó együttmunkálkodás alakult ki több egyházmegye lelkészével, akikkel azt mondhatom, nem csupán szolgálati kapcsolat áll fenn, hanem ennél sokkal több, igazi testvéri, jó baráti kapcsolatok. Így az elmúlt időszakban sem egyedül jártam a családokat, hanem a lelkész kollégáimmal, önkéntes munkatársaimmal együttesen. Ebben az időszakban három egyházmegye kilenc gyülekezetének a lelkészével (Konyár, Esztár, Bagamér, Álmosd, Dombos tanya, Nyíradony, Abapuszta, Kántorjánosi, Hodász) és segítőivel álltunk folyamatos kapcsolatban és így hozzávetőlegesen – Isten kegyelméből – több mint 270 családot érhettünk el. Ha ezeket a családokat csak öt fővel számítjuk, már akkor is több, mint 1350 főt értünk el – de mint tudjuk a kisebbségi családoknál, családonként jóval több gyerekről beszélünk, mint három – ezért azt gondolom reálisabb, ha a több, mint 270 családot nagyobb számmal szorozzuk be.

• Mire volt szükségük, mivel segítették őket tárgyi és lelki értelemben?

Az Advent megkezdődésével adventi koszorúkat vittünk a testvéreknek, hiszen ennek már több éves hagyománya van a cigánymisszióban, hogy minden évben virágkötő segítségével együtt készítjük el az Adventi koszorúkat különböző településeken. Idén nem volt lehetőségünk ilyen nagy létszámban a gyülekezésre, ezért az évek óta segítséget nyújtó virágkötő maga készítette el nekünk a koszorúkat, melyek az egyházmegyék területén élők között kerültek kiosztásra.

Most pedig, közvetlenül a Karácsonyt megelőző napokban élelmiszer csomagokat osztottunk a különböző településeken – akár kántálással egybekötve is. Jó volt azt látni, hogy nem csak a csomag volt fontos, hanem az ének és maga az üzenet is: Jézus Krisztus a világ Megváltója megszületett.

• Hogyan lehetett így „Világosságot” vinni?

Egyáltalán nem könnyű, hiszen mindenütt szükséget látunk, akár fizikai, akár lelki értelemben.

Azt gondolom, amikor Jézus azt mondja, hogy „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz” – akkor Ő valami hasonló dolgot fogalmaz meg, hogy olyan sok a szükség, rengeteg a bajban lévő ember, amely szükség már néha az emberi korlátokat és határokat feszegeti. S ennek ellenére azt gondolom, hogy mégis van remény. Valóban nem jutott el Jézus sem mindenhova emberi testben. Jézus azonban elküldte az Ő tanítványait is, akiknek az volt a feladatuk, hogy mindazt, amit kaptak továbbadják.

Ma is ez a fontos: továbbadni mindazt, amit kaptunk. Az a tapasztalatom a szolgálótársak körében is, hogy önzetlenül mennek – családjaikat is háttérbe szorítva –, hogy segítsenek és továbbadják mindazt, amit kaptak.

S ezt tapasztalom a hátrányos helyzetű emberek körében is, hogy azt a keveset, amivel rendelkeznek, megosztják és továbbadják.

Így gyúlhat világosság a mi szíveinkben is és az otthonainkban, családjaink körében is, ha mi is tovább tudjuk adni, amit kaptunk.

• Van-e olyan kedves igéje, amivel a mostani időszakra tudna, szeretni üzenni a nehéz helyzetben lévő embereknek?

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.” (Fil. 4:9)

https://www.facebook.com/100018482524487/videos/723900848235993