Kegyelettel emlékezünk Zsíros József esperes-lelkipásztorra

Zsíros József esperes-lelkipásztor 2020. április 21-én hosszú, szép, boldog életének 100. évében befejezte mulandó földi útját és örökre megpihenve hazaérkezett Megváltójához, akit hűséggel szolgált és dicsőitett. A koronavírus-járvány miatti helyzetben temetésére június 17-én került sor.  Gyászjelentésén ez állt: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. (Jelenések 14,13) Emlékül következzenek az ő szavai, melyek hűen megjelenítik szolgálatát. Az írás az ő egykori egyháztagjának, dr. Tibori Jánosnak a Pártegyház-Pártállam című könyvéhez készült lektorálás részlete, amelyet dr. Tibori Jánosné adott át számunkra.

„Ismét megjelenik dr. Tibor János atyánkfia tollából egy újabb kiadvány arról a szomorú korszakról, amelyet úgy éltünk meg, mint népünk és benne egyházunk néhány küzdelmes évtizede: 1945-1990.

Ezt a címet adta az írásműnek az író: „Itt a tények beszélnek.” Benne éltünk ma már idősebb korú nyugdíjas egyházi szolgák, lelkipásztorok, elöljárók és gyülekezeteink időskorú tagjai. Nem kívánja vissza egyikünk sem ezeket a keserves esztendőket, hiszen mindegy, milyen szolgálatot végeztünk, hogy sokszor igazán vagy látszólag, de kiállottunk az igazság mellett, bátrak voltunk, beszéltünk vagy hallgattunk, használtuk a korszak szócsövét, a kör közepén voltunk vagy annak peremére húzódtunk, elrejtettük igazi véleményünket. Én úgy hiszem, aki élni akart, akinek a szívügye volt a megmaradás, a túlélés, lehetetlen, hogy picinyke pettyet ne kapott volna. A hatalmas sártengerből talán nagyon sok emberre csapódott valamilyen foltocskát jelentő pettyecske. Olyan igaz a mű első lapján megszólaló énekvers: „Jól látod minden bűnömet. Személyemet ne vesse meg, szelíd szemed Úr Jézus.”

Hálás vagyok nagyon, hogy elolvashattam a megírt művet. Sokat tanultam belőle, jobban megismerhettem a korszakot, benne egyházunk küzdelmét. Benne éltem, szolgáltam, mint lelkipásztor, mint egyházi elöljáró. Nagyon nehéz volt megmaradni Jézus Krisztus igaz követőjének. Túl keskeny volt a szolgálatra való lehetőségre az út, amelyet a pártállam kijelölt az egyháznak, szédítő mélységek felett kellett mennünk és csak az Isten nagy kegyelme volt, hogy megmaradtunk, hogy megmaradt a meghalásra ítélt egyház. Megmarad mindig, mert nem emberi képződmény, mert Krisztus Úr teste. Jó ismerni, tudni és élni, hogy a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt.

Valóban a tények beszélnek a legtisztábban és a leghűségesebben. Nem lehet sem hozzátenni, sem elvenni, sem szépíteni, sem kimagyarázni, gyengíteni, élességét tompítani, vagy megmásítani.

… dicsőítsük Urunkat a megmaradásért és imánkban kérjük: őrizd meg Istenünk egyházadat és ha lehetséges, ne adj ilyen megpróbáltatásokat életében.

Szeretettel

Zsíros József”