2020. szeptember 19.

Lelkészbeiktatás a Debrecen‑Széchenyi kerti Református Egyházközségben

Szeptember 12-én 17.00 órától került sor Lovász Krisztián lelkipásztor ünnepélyes beiktatására a Debrecen–Széchenyi kerti Református Egyházközségben. Az ünnepi alkalmat Dr. Fekete Károly püspök úr igehirdetése nyitotta. A János evangéliumából választott igeszakaszban Keresztelő János vallástételén keresztül hallhattunk arról, mennyire fontos tudni, hogy kik vagyunk, és milyen szerepet szánt nekünk Isten a terve megvalósításában.

Keresztelő János nem akart többnek vagy másnak látszani, mint aki volt, hanem az Úrtól kapott küldetését akarta elvégezni. Hasonlóképpen nekünk is úgy kell élnünk, hogy az életünkön keresztül a környezetünk Istent és Isten munkáját láthassa meg, éspedig nem eltorzult, hanem tiszta, hiteles formában.

Püspök úr szolgálatát követően Vad Zsigmond esperes úr röviden bemutatta Lovász Krisztián eddigi életútját, majd pedig jelképesen átadta az egyházközség kulcsát és a pecsétjét, és ezzel ünnepélyesen beiktatta őt a tisztségébe. A beiktatás emelkedett pillanatait a jelenlévő lelkészek bátorító, megerősítő, bölcsen tanácsoló, személyre szabott igei áldásai koronázták meg. Ezt követően a 165. énekünk 4. versszakával készülődtünk a frissen beiktatott lelkipásztor szolgálatára, ami alatt – mintha csak rímelni akarna az énekre – lágy napsütés kísérte a lelkipásztort a mózesszéktől a szószékig.

Ezután Lovász Krisztián beiktatott lelkipásztorként végzett első igehirdetése következett, ami a Zsoltárok könyve 36. rész 10. verse („…nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot.”) alapján mutatta be lelkipásztori hitvallását. A gyülekezet ráeszmélhetett a szép ige súlyos mélységeire, amelyekből ez alkalommal különös hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy mennyire fontos a megfelelő helyen keresni életünk kérdéseire a válaszokat. Ennek megfelelően a „Nálad” és a bűn által megrontott, gyarló természetünk következtében minduntalan előtolakodó „nálam” között vibráló feszültség állt az igehirdetés középpontjában.

Az igehirdetést záró imádság után Török Csaba, a Debrecen–Széchenyi kerti Református Egyházközség missziói gondnoka megnyitotta a nyilvános presbiteri gyűlést, amelynek egyetlen napirendi pontja a köszöntések, illetve a lelkipásztori válasz meghallgatása volt. A köszöntések sorát dr. Fekete Károly püspök úr kezdte, aki az alkalmat nyitó igehirdetésének gondolataira rímelve egy, a Jézust megkeresztelő Keresztelő Jánost ábrázoló képpel díszített emléklapot adott át a beiktatott lelkipásztornak. Derencsényi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület lelkészi főjegyzőjének köszöntőlevelét Török Csaba missziói gondnok olvasta fel, majd pedig dr. Csabina Sándor, a Debreceni Református Egyházmegye egyházmegyei főgondnoka emelkedett szólásra, és kérte a gyülekezetet, hogy bölcsen használja (de ne használja ki) a beiktatott lelkipásztor talentumait, hogy a lelkipásztor, a presbitérium és a gyülekezet hármas egysége minél hatékonyabban tudjon előrehaladni a hit útján. Dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, valamint Csaholczi Attila önkormányzati képviselő köszöntése után a gyülekezet korábbi lelkésze, Jenei Zoltán nyugalmazott lelkipásztor következett, aki hálát adott azért, hogy a lelkészváltás békésen, hitben, Istentől elkészített és áldott módon mehetett végbe, majd pedig megismételte a korábban már elmondott bátorító, áldó igéjét („…erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van. És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.” 2Tim. 2,1-2). Berencsi Balázs lelkipásztornak a barátok nevében írt levelét Török Csaba missziói gondnok ismertette, majd a család nevében Kiss Ábel Lukács, a Dorkász Szolgálat Közhasznú Alapítvány igazgatója idézett a Jelenések könyvéből („Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” Jel. 2,10), és idézte fel azokat a családtagokat, akiknek az imádságai és hitbeli hűsége különösen nagy szerepet játszottak a család többi tagjának megtérésében és hitben való megmaradásában, kijelölve ezzel azt a lelki örökséget, amit a család fiatalabb generációjának tovább kell vinnie. A wolvegai testvérgyülekezet levélben köszöntötte a beiktatott lelkipásztort, végül pedig Németh László gondnok a tőle megszokott gyakorlatias lényeglátással köszönte meg az eddig elvégzett munkát, és kérte Isten áldását az előttünk álló feladatok elvégzéséhez.

Lovász Krisztián beiktatott lelkipásztor válaszában kiemelte, hogy „imádság szárnyain” érkezett, hiszen a családban és azon túl is sokak imádsága és példaértékű hitélete kellett ahhoz, hogy ő is elindulhasson és járhasson a hit útján. Végezetül azt kérte, a Szentlélek vigye teljességre mindazt, amit Urunk rólunk kigondolt.

Az ünnepség a nyilvános presbiteri gyűlés formális zárása után a 278. ének 8. versszaka, illetve a Himnusz eléneklését követően Dr. Fekete Károly püspök úr áldásával ért véget.