Lélekkel és szakmaisággal

Július elején indult el az infrastrukturális fejlesztés: milyen út vezetett idáig?

Nagyon hosszú és rögös volt az út. A tervezést követően 2013-ban indult meg a lobbi, hogy a súlyosan halmozottan fogyatékos tanulók ügye országosan kerüljön a fókuszba, és jelenjenek meg olyan pályázati vagy egyéb forráslehetőségek, amelyek az ő fejlesztésüket segítik. A pályázat kiírása 2016-ban jelent meg, pályázni 2017-ben lehetett, amit egy év elbírálási idő követett. 2018 decemberében érkezett meg az eredmény, ami ugyan pozitív lett, de akkor derült ki, hogy ilyen hosszú tervezési fázis után – miközben jelentősen megnőttek az építőipari árak – a számunkra megítélt közel félmilliárd forint kevésnek bizonyul a beruházásra. Így megkerestük a magyar kormányt további támogatásért, amit meg is kaptunk, 1 142 millió forintot. Így nincs forráshiányunk, meg tudjuk építeni a 1600 négyzetméteres épületet a Kishegyesi út 156. szám alatt. Két gyönyörű belső udvarral, játszótérrel, modern felszereltséggel.

Mikor kezdődhet el a munka az új épületben?

A tervek szerint 2021 szeptemberében kinyitja kapuit az új intézmény, amely a Kállay Ferenc, Fodor Dániel és Nagy Béla tervezőtrió munkáját dicséri. Az innovatív tereket a KEVIÉP Építőipari és Kereskedelmi Kft. építi meg. Mi pedig igyekszünk majd lélekkel, szakmaisággal, és mindazzal megtölteni, amitől ez nem csak egy épület lesz, hanem valóban az az Otthon és Iskola, amit az intézmény a nevében visel. Az elkövetkezendő év egy nagyon intenzív felkészülésről fog szólni, mert igen jelentős létszámbővülésünk lesz mind az ellátottak, mind a társak tekintetében. Jelenleg 85 ellátottunk van, jövő ilyenkorra 140 fővel fog ez a két telephely együttesen működni.

Hogyan született meg Önökben az elhatározás, hogy ezt az iskolát és otthont tovább kell bővíteni?

A szükség alakította így. Rendkívül nagy igény mutatkozott arra a szolgáltatásra, amit nyújtani tudunk. Volt olyan, aki négy évig volt várólistán, mire bekerülhetett, más pedig már a gyermek kétéves korában jelezte, hogy majd ide szeretnének jönni. Eddig hat- és harmincéves éves kor között láttuk el a halmozottan fogyatékos tanulókat iskolai, nappali-szociális ellátás keretében járóbeteg-rehabilitációs szakellátó helyként. Nagyon fájdalmas volt ezt követően azt mondani, hogy eddig tudtunk velük foglalkozni, hiszen ezután is szükség lett volna ránk. Ez a helyzet hozta azt, hogy szükséges bővülnünk, így elkezdtük figyelni a pályázati lehetőségeket. A későbbiekben a Kishegyesi 156. szám alatt lesz a nyolcvan férőhelyes iskolánk a halmozottan fogyatékos tanulók számára, a mostani, Pacsirta utcai épületben pedig a felnőttellátás fog megvalósulni, életkori korlátozás nélkül. Ez az év jó lesz arra, hogy felmérjük a munkaerőpiacot, milyen lehetőségei vannak a fiataljainknak, mert fontos célunk, hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Ezt a társadalomnak is el kell ismernie és fogadnia.

A létszámbővüléssel a várólista teljesen lecsökkenthető?

Igen, bár valószínűleg a várólistával betelik a férőhelyszám. Nagyon nagy az igény az ellátásunk iránt, mert ez a fajta együttállás, hogy járóbeteg-szakellátás, gyógytorna és masszázs, valamint iskola és szociális ellátás működik egy helyen, egyedülálló. Illetve a szülők, a gyerekek és a fiatalok éreznek valami többletet, amit mi egyházi intézményként nyújtani tudunk. 


Győri Zsófia intézményvezető

Mennyire fogja megváltoztatni az Immánuel Otthon és Iskola életét ez a fejlesztés?

Sok változás lesz. Közös igazgatás alapján működik majd az intézmény két telephellyel. A következő év arról is szól, hogy ennek a kereteit kidolgozzuk. Számításaink szerint a mostani 45 mellé 25 új, szakképzett munkatárs kerül be. Úgy képzelem ezt el, mint egy hajót, amelynek megvan a rakománya, és nagyon stabilnak kell lennie, hogy az új legénységet is elbírja, nem szabad meginognia. Ki kell találnunk a kereteket, a részleteket, a mentorálási folyamatot. A gyógypedagógiai szakmában igen komoly erőforráshiány van, de azt reméljük, hogy ez az új, eszközlehetőségek tekintetében sokat adó intézmény vonzó lehetőség lesz a munkavállalóknak. Nemcsak Debrecent, az egész térséget érinti ez a beruházás, hiszen más megyékből is járnak hozzánk. Egyrészt azért nagyon fontos, mert egyedülálló az a komplexitás, amit ez az ellátás adni tud. Református intézményként pedig missziós feladatot látunk el.

Ha kitekintetünk az aktuális koronavírusjárvány-helyzetre, hogyan élték meg ezt az időszakot, és hogyan készülnek az őszi félévre?

Mindenképpen készülnünk kell rá. Sokként ért bennünket, amikor az egyik péntek délután bejelentették, hogy hétfőn nem nyithatunk ki. Megszerveztük a digitális tanrendszer szerinti oktatást, illetve az online szociális ellátást. Májusban már újra kinyithattuk a rehabilitációs részleget komoly óvintézkedésekkel, június elejétől elkezdtük az iskolai felügyeletet. Az orvosi ellátás végig működött online módon, nem volt fennakadás a pelenka- és gyógyszerellátás tekintetében.

Ez az időszak mindenkinek nehéz volt, a mi esetünkben pedig, ahol halmozottan fogyatékos tanulók vannak, még inkább fontos a személyes jelenlét, hiszen állandó az interakció a pedagógusok és az ellátottak között.

Ha a gyermek szaporábban veszi a levegőt, egyet pislant, ahogy összerezzen a keze: ezek mind-mind apró jelzések az aktuális érzelmi, lelki állapotáról, és a gyógypedagógus ennek megfelelően reagál. Ilyen értelemben nagyon nehezen működött az online oktatás, ennek ellenére mégis azt gondolom, hogy jó rendszert alakítottunk ki, és ebben az időszakban még jobban megerősödött bennünk, hogy a személyes jelenlétnek milyen ereje van. Nagyon várjuk újra a közös munkát a gyerekekkel! Egy súlyosan értelmi fogyatékos gyermekben óriási szorongást okozhat, hogy egyik napról a másikra megváltozik a napi rutin, hogy nem hallhatja, láthatja a tanár nénijét. Jó volt, hogy az online térnek köszönhetően mégiscsak megjelentek a tanárok, mégiscsak részt vehettek áhítatokon, a szülők visszajelzései alapján pedig elmondhatjuk, nagyon fontos volt, hogyha csak így is, de fenn tudtunk tartani a kapcsolatot. Tóth Dorottya Tünde lelkészünk küldött hittanórás videókat, sokan jelezték vissza, hogy az egész család ott ült, és együtt hallgatták őt.

Szirák Sára

Fotó: reformatus.hu