Közös kenyér
Az újkenyér minden évben fordulópont, ünnep, amelynek titokzatos rangja van. Lenyűgöző az életközelség benne. Krisztushoz fordít és a másik emberhez, miközben prédikál: „A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? Mivel a kenyér egy, mi is mindnyájan egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.” (1Kor 10,16b-17)
A kenyér – áldást és jót jelent, a gondviselés ajándéka.
A kenyér – teljesség-jel, kiáltás az elegendőért.
A kenyér – óvás a halmozástól, nevelés a pazarlás ellen.
A kenyér – felelősség, megszegve éltet.
A kenyeret éles szemmel látó ember gondol azokra is, és tesz azokért is, akiknek nincs betevőjük, akik bizonytalanságban vannak a holnap felől, legyenek akár menekülttáborokban, éljenek akár háborús helyzetben. Szolidaritásra hív a kenyér, mert a kenyér ott válik igazán áldássá, ahol megbecsülik, felajánlják azt a keveset, amivel már csak Isten tud valamit kezdeni, hiszen Ő életkérdéseket megoldó Úr.
Légy áldott Atyánk, hogy gondviselő szereteteddel naponta táplálsz bennünket!
Légy áldott Krisztusunk, hogy megtört tested áldozatában minket is részesítesz!
Légy áldott Szentlélek, hogy egész bensőnket áthatod megújító erőddel!
Legyen dicséret és dicsősség a Szentháromság Istennek, hogy évről-évre asztalt terít népünknek! Ámen.
Fotó: Kapás Csilla