Leleményes szeretettel - kórházlelkészek a járvány idején

 Habár ennek a különleges időszaknak elején elhangzott a miniszteri kijelentés: a kórházlelkészek is részei a rendszernek, azonban a különböző országos, vagy helyi szabályozások néhány nap múlva már nemcsak az istentiszteletek tartását, hanem a lelkészi látogatások betiltását is elrendelték. Bár érthető a személyes találkozások számának szűkítése, de mintha a félelmek oldásában való segítés szükségessége perifériára (sőt homályba) került volna. Akik kórházi alkalmazásban állnak – ők továbbra is jelen lehetnek a betegágyak mellett, s 2 kisvárosi intézmény is nyitva hagyta az ajtót a pasztorációs jelenlét számára. Hiszen nagy az igény a betegek között!

Bár elérhetőek lennénk a COVID 19-el fertőzött betegek számára is (védőruha, előírások betartásával), ilyen hívás nem érkezett, vagy nem jutott el hozzánk.  Ugyanakkor a kórházak egyéb betegellátó osztályain fekvők nagyon vágyják a „kintről jövőt”, a bátorító szót, a lelki támogatást! Ha nem jöhet a család, még inkább felértékelődik a jelenlét. Az átszervezett kórházakban helytálló dolgozók is sok bizonytalansággal élik meg az „állási időt”, kényszer szabadságot, más helyszínen való helytállást, a megfertőződés kiszámíthatatlanságát – miközben óvodás, iskolás gyerekekhez, idős szülőkhöz, nagyszülőkhöz érkeznek haza: tanítani, beszerezni, bátorítani.

Ebben a helyzetben azonban megnőtt a kreativitás a szolgálatban. Akik a betegek között vannak, sokkal több személyes találkozás, beszélgetés, közös imára kapnak lehetőséget. Gyakorlati, technikai segítségre is szükség van: pl. a telefonok felvétele – hiszen sokan azt sem érik el -, üzenetek átadása, családi (engedélyezett) csomagok, sőt Anyák napi virág eljuttatása. A kívül maradtak telefonon kihangosított Igeolvasással, ima-vezetéssel segítenek, amihez az egész korterem csatlakozik. Eleinte még el lehetett juttatni az írott sajtót, Igei üzeneteket, traktátusokat – aztán az a forrás is akadályba ütközött. Rövid online áhítatok inkább azok számára elérhetőek, akik okostelefonnal, esetleg laptoppal kerültek a betegágyra.

Sokan a kórházi dolgozókra fokuszálnak. Akik jelen vannak, meghallgatással, bátorítással, elismerésekkel – belső internetes felületre feltöltött napi/heti üzenetekkel biztosítják a lelki támogatást. Vannak, akik személyes lelkigondozói levelezéssel, Facebook-os dolgozói csoport lélekápolásával segítenek. Rendszeres, letölthető keresztyén film ajánlások (hiszen most sokkal több időt telik el a képernyők előtt). Van, ahol a kórházi kápolna „nyitott kápolnává vált” – kívülre kihelyezett üzenetekkel, a kórház közepén. Több imacsoportba is küldjük az ima-témákat – dolgozókért, betegekért. Maszk és kesztyű az egyszemélyes úrvacsorához – s közben emlékezünk: Krisztus nem tart távolságot! Ő elérhetően jelen van!

Félelmek idején – nem elég csak a fizikaira, a vírusra, a járvány statisztikájára figyelni. A mi küldetésünk, hogy hirdessük: van, aki félelmet csendesít, akivel viharokban is reménységünk van. Maga nem fél? – kérdezik többször a kórházban. Olyan jó hittel vallani a zsoltáros szavát: „ha félek is benned bízom” – ezzel a bizonyossággal mehetünk, s ahogy kisvárdai kórházlelkész társunk fogalmazta meg - leleményes szeretettel.

Gál Judit kórházlelkész