Így kellett volna

Így kellett volna: meg-megállni,

virágaidat megcsodálni.

Kezed többször kezembe fogni,

mosolygásodra mosolyogni.

Súlytalan szívvel útrakelni,

erdőn madarakat figyelni.

Patakos réteken derülni,

sárkányok útját kikerülni.

A vadméhekkel kóborolni,

s dalolni, mindig csak dalolni...

Jaj, örömet ritkán fogantam,

ágyásaidon átrohantam.

Életednek vihara voltam,

íriszeidet eltiportam.

Játékaidat összetörtem,

dal-csecsemőimet megöltem.

Fekete gondok közt tanyáztam,

feltört kezemmel kútat ástam.

A sárkányokkal viaskodtam,

királylányig sosem jutottam.

Ha roskadoztam, vizet adtál,

szelídségeddel megitattál.

S ha te sem tudtál csendet adni,

a fényességes nagykapun

sötéten fogok átrohanni.