Te mitől félsz?
Révész Judit írása.
"Én? Ugyan!"
Van, hogy tagadjuk, mert tagadni akarjuk.
Mert szégyellni valónak érezzük.
Hitetlenségnek.
Mert szégyellni valónak érezzük.
Hitetlenségnek.
Csak a testünk jelez.
A fejünk, a gyomrunk...
Szorongunk.
Akkor mondjuk így: te mitől szorongsz?
Attól, hogy nem tudod, mi lesz holnap?
Hogy mi lesz a mai legújabb bejelentés?
Hogy mik lesznek az újabb számok az országban, a világban?
Hogy mikor ér el a vírus a közvetlen közeledbe?
Esetleg hozzád?
Vagy a szüleidhez, gyermekeidhez?
Hogy mi lesz a tieiddel, ha te kórházba kerülsz?
Vagy talán attól, hogy jön majd egy pont és nem tudod...
...hogy tudsz-e majd hitelesen bátorítani másokat?
...hogy meglátszik-e rajtad otthon is, napokig, hetekig bezárkózva a tieiddel, hogy kihez tartozol? Hogy ki az Istened?
... hogy elég-e, amit adni, tenni tudsz?
Vagy hogy eljöhet egy pont és a szorongásod egyszer csak megbénít és távol tart attól, hogy imára tudd kulcsolni a kezed?
Bármi miatt is szorongsz, bátorítalak téged (és magamat is) sorold fel őket egyesével Istennek.
Ha még ezer más okot találsz, azokat is, mind...
Ha még ezer más okot találsz, azokat is, mind...
És hidd, hogy Ő nem veszi rossz néven tőled.
Sőt, örül, hogy épp Vele osztod meg bizalmasan.
Sőt, örül, hogy épp Vele osztod meg bizalmasan.
És a felsorolásod szép lassan imádsággá formálódik...
Mondd hát neki bátran... Neki, akinek van hatalma arra, hogy valamennyi félelmedet elvegye
...és várd helyükre a békességet, azt a "minden emberi értelmet felülhaladó",
meglepő és érthetetlenül nagy békességet, amit csakis Ő adhat.
meglepő és érthetetlenül nagy békességet, amit csakis Ő adhat.
Várd, mert érkezik!
(R.J.)
(R.J.)