Felnőtt konfirmáció a Békéscsabai Református Egyházközségben március elsején

Otthon a kijelölt evangéliumok és levelek  olvasása a feladat, és minden felkészítő elején a kijegyzetelt kérdésekre válaszoltam. A felkészítés végén mindenki nyilatkozik az elköteleződési szándékáról és motivációiról a presbitérium előtt, de beszéljenek inkább az érintettek!



Mladonyiczkiné Fekete Erika

Mi lett volna ha.... Leszoktam már az ezeken való elmélkedésről. Mert nem tudom megváltoztatni a történteket, a hibákat kijavítani nem lehet, és nem utolsó sorban, érek rá!

Gyerekként bevallom örültem, hogy a tengernyi szabadidőmből nem „rabol” el egy órát sem a templomba járás. Valószínűleg azért, mert nem tudtam, hogy mi történik ott, nem lettem rá felkészítve sem, és a hatalmas komor épülettől is inkább távol éreztem jól magam, mint a legtöbb velem egykorú gyermek, akik ráadásul oly korban nőttünk fel, ahol inkább dicséretes volt erő felett is dolgozni (kommunista műszak), mint templomba járni. Tehát példa nélkül maradtunk.

Pedig ott volt nagymama, aki két fiát egyedül nevelte fel, a háborúban maradt férje nélkül. Sokszor csak Isten segítségében bízhatott. Mégsem erőltetett ránk semmit, nem szólt bele neveltetésünkbe. Megtanított imádkozni, ha szükség lesz rá, legalább ez legyen.

Mi unokák, ugyan templomban házasodtunk, az nem is volt kérdés számunkra, hiszen a megkeresztelkedés szentségét megkaptuk.

Talán más lett volna sok minden az életemben... ezt már nem tudhatom meg, de azt bátran állíthatom, hogy rosszabb semmi esetre sem!

Kissé kimerült, egyedüli konfirmáló felnőttként, inkább sírósra sikeredtek a felkészítés percei, de a jelen és gyerekkori kérdések mind tisztázódtak, és ez nagyon fontos volt nekem.

Aztán bekapcsolódott egy fiatal pár, akikkel egymást erősítve a bibliát tanulmányoztuk, szorgalmasan tettük fel a kérdéseket és hasonlóan „bukdácsoltak” át velem óráról órára a biblia útvesztőin. Megállapítottuk, hogy a biblia időtlen (a tanítónk hagyta, hogy ezt mi mondjuk ki)! Hú, a legfontosabb volt!  A szentírás úgy szól mai is hozzánk, mint a történelmi korok embereihez! Sokszor nem értettük, elértettük a mondanivalóját. Amikor az órán a feltett kérdéseink után a Tiszteletes úr által értelmet nyertek a szavak, érezni, tapintani lehetett, a döbbenetet közöttünk. Ez így volt jó! Egyszerű mégis nagyszerű percek voltak ezek! Hálás vagyok, hogy itt lehettem! Példát kell mutatnom, az világossá vált. Megerősödve hitemben elindultam egy úton, remélem a keskenyebben!

Marti Miklós tiszteletes közvetlensége, humora és alázatos munkája nélkül, nem lett volna ilyen könnyen értelmezhető, feldolgozható és magunkévá tehető a „tananyag”. A mindennapi életből olyan példákkal tudta színesíteni és kiemelni a mondanivaló lényegét, amely mellett nem lehetett csak úgy elmennünk, nem lehetett lapoznunk, azt csak megérthettük, emlékezetünkbe véshettük és szívünkbe zárhattuk.

Fantasztikus volt, azt érezni és látni, hogy ő is épp oly esendő, mint mi. Egy percre sem volt „bort iszik és vizet prédikál” érzésünk! Ez nekünk nagyon fontos volt! Szerencsék vagyunk, hogy itt teljesít szolgálatot és bármikor fordulhatunk hozzá bizalommal!

A gyülekezetben nagyon meleg fogadtatásban volt részünk, köszönjük! Nekik és a lelki pásztorainknak pedig jó egészséget is Isten Áldását kérjük! Ámen!

Egeressi Nándor és Hujber Zita:

Forduló pont ott következett be, mikor párommal Zitával közösen eldöntöttük, hogy megkeresztelkedem és konfirmálok a feleségemmel. Azon ügy érdekében, hogy Isten előtt is megerősítsük szerelmünket és áldást kérjünk házasságunkra.

A konfirmáció előkészítő órákon nagyon sok pozitív élménnyel, a hithez, s annak gyakorlásához szükséges szintén pozitív útmutatással lettünk gazdagabbak. Hétről hétre, egyre jobban vártuk a felkészítő órákat, melyek segítettek rálépni a keskenyebb útra. 

A Biblia forgatásával, megismerésével, s a hit gyakorlásával megtapasztaltuk azt, hogy bármi ér minket az életben mindenre választ kapunk álltaluk. Nagyon sajnálom, hogy kevesen gyakorolják a vallást, kevesen járnak templomba, azt viszont egyáltalán nem, hogy azon a bizonyos napon beléptünk a küszöbön belülre, illetve konfirmálásunk után e szeretettben, meghittségben gazdag gyülekezetbe. Melyet ezúton szeretnénk megköszönni! Nekik és a lelki pásztorainknak pedig jó egészséget is Isten Áldását kérjük! Ámen! 

Konfirmálók közösen írt imája:

Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus által hallgasd meg azok imáját, akik ma a konfirmáció alkalmával hitük megerősítéséért járulnak ma eléd. Hálát adunk neked, hogy meghallgattál és megszabadítottál minket, a gondunkat viseled a mindennapokban és a Te ösvényeden vezetsz és vigyázol ránk. Köszönjük, azt, hogy ha el is tévelyedünk néha, mindig megmutatod a helyes utat, mindig őrködsz felettünk és visszavezetsz magadhoz! Magasztalunk a világért, amelyet teremtettél minekünk, az életünkért, amellyel megajándékoztál mindnyájunkat, és hogy jó körülmények között élhetünk itt Békéscsabán. Dicsőítünk azért, hogy családban nevelkedhettünk, barátokkal, ismerősökkel színesítetted az életünk. Nagyra értékeljük a körülöttünk lévő természetet, a napszakok és évszakok változását. Bűnbocsánatodat kérjük, hogy ha mindennapokban hűtlenek voltunk Te hozzád és bocsásd meg vétkeinket, amelyet mások ellen vétettünk, hogy nem a te szabályaiddal szerint élünk. Bűnbocsánatért esedezünk, ha időnként a lelkünk táplálásáról megfeledkeztünk és a világ dolgait eléd helyezzük.  Kérünk téged, hogy adj erőt és egészséget családjainknak, szeretteinknek, jó és fele barátainknak és segítsd őket a földi útjukon, a mindennapjaikban adj erőt nekik. Azoknak, akiket fájdalom kínoz, adj enyhülést, gyógyíts meg a lelki sebeket, hallgasd meg azoknak a fiatalokat, akik gyermekáldásért fohászkodnak hozzád. Hozz világosságot azoknak a szívükbe, akik életcéljaikat nem találják, s az „élet tengerében” sodródó embereknek mutass utat, hogy minél előbb partot érjenek! Esdekelünk azért, hogy az újjászületett embert munkáld ki bennünk, hogy hitünk által még értékesebb tagjai legyünk gyülekezetünknek és a társadalomnak.

Meghallgatásunkat Jézus Krisztus nevében kérve: ÁMEN!