2020. február 29.

Az ajtók - avagy a Bihardancsházai Református Egyházközségről

Szabó Magda debreceni származású írónő Az ajtó című regényében az a bizonyos ajtó elválasztott életeket, falként, határként került két ember közé. Átjárhatatlannak tűnt, aztán egyszer csak, váratlanul... kinyílt. A Szentírásban is sokszor olvashatunk ajtóról és ahogyan visszatekintünk az Egyházközség életére, Jézus Krisztus szavait idézem: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20)

Tehát ajtó nem csak ember és ember között van, határok és elválasztó falak nem csak kapcsolatainkban vannak, hanem Isten és az ember között, az Istennel megélt kapcsolatunkban is vannak/lehetnek elválasztóvonalak. Van, amikor az ajtó védelem. Van, amikor elzár. Van, amikor kizár. Van, amikor nyílik. Van, amikor nyitom.

Bihardancsháza egy kicsiny falu Hajdú-Bihar megyében, mintegy 180 lakossal. A gyülekezet is kicsiny, de elkötelezett tagjai által él és szolgál az Úr kegyelméből. A gyülekezet életére gondolva is aktuális a fenti, ajtó példa. Mert a mi életünkben is igaz, igaz volt, hogy van ajtó, ami kinyílt, van, ami zárva maradt, vagy éppen becsukódott. Isten is kopogtatott életünk ajtaján, és kért bebocsájtást a mindennapjainkba. Ilyen kopogtatás minden istentisztelet, bibliaóra, úrvacsora előkészítő és gyülekezeti alkalom, amikor találkozni hív minket Önmagával. Ilyen áldott találkozásra kerül sor esztendőről esztendőre januárban az imaheti alkalmak során, a világimanapi imádságokon, imasétákon, gyermek és felnőtt konfirmációi fogadalomtételkor, húsvétkor és pünkösdkor, házassági fogadalomtételkor, újkenyér és újbor ünnepén, reformációi istentiszteleten, adventben és karácsonykor, kézműves foglalkozásokon ünnepek előtt és zenés istentiszteleten. De ajtó nyílott amikor az Egyházmegye gyülekezetei jöttek hozzánk reformációi istentiszteletre, majd hálát adni a megújult templomban a megújult templomért 2019 nyarán. Ajtó nyílt, mikor részt vehettünk presbiteri továbbképzéseken, a Hirdesd az Igét! program léleképítő találkozásain, lelkészbeiktatásokon, bekapcsolódhattunk a sápi református testvérek gyülekezeti programjaiba, az egyházmegyei találkozókba, örültünk az örülőkkel, és sírtunk a sírókkal, amikor drága szerettüktől vettek búcsút az itt maradottak. Ajtó nyílt családi és kórházi látogatások során is. Sokszor gyülekezetünk össze, hogy a gyülekezeti házat és annak környékét, a templomot is rendbe tegyük. Épülhettünk lelkiképpen, mert Isten kopogtatott a mi ajtónkon is és kinyithattuk szívünk ajtaját Előtte.

De nem csak belső építkezésre nyíltak ajtók előttünk, hanem sor kerülhetett külső megújulásra is melyre pályázati támogatást kaptunk. Így újulhatott meg a templom kivülről, illetve a harangunk és annak mechanikája, így újul most a temetőnk, és éled a gyülekezeti házunk és annak környéke. A nyitott ajtók nélkül nem lehetne. A nyitott szívek nélkül nem lehetne. Áldott legyen az Úr, hogy jön és nyitogat, és válaszolhatunk hittel: Itt vagyok Uram!

Dancsházi Ildikó

lelkipásztor