STOP! - avagy a Sápi Református Egyházközségről

A Sápi Református Egyházközség a Bihari Református Egyházmegye gyülekezete. Ez a gyülekezet, egy közel 1000 fős bihari faluban, a Sárréten Sápon éli mindennapjait. Visszatekintve a gyülekezet életére hálaadással elmondhatjuk, hogy évről évre adatott a lehetőség arra, hogy mi is szót fogadjunk ennek a STOP! táblának, hogy megálljunk, hogy kicsit szétnézzünk: hol is tartunk, merre haladunk, hogy megpihenjünk, hogy töltekezzünk, hogy erőt merítsünk. Megálltunk, hogy hálát adjunk, hogy ha kell, könnyet töröljünk, vagy hogy együtt örüljünk. Amikor megállunk, akkor önmagunkkal is szembenézünk: van-e hála bennem vagy mindennap elégedetlenség gyötri a szívemet? Vajon a környezetem a hibás azért, mert nekem soha semmi nem tetszik és folyton békétlen vagyok? Miért vagyok mindig ilyen fáradt? Miközben éljük a mindennapokat, könnyen elveszünk a tennivalók között, fáradtak és megfásultak leszünk, nem értjük mi miért történik, vagy éppen miért pont velünk. Sok az elkeseredettség, a panasz, kiutat keresünk, de nem találunk és sokszor eszünkbe sem jut, hogy arra lenne leginkább szükség, hogy elcsendesedjünk, hogy megpihenjünk Jézusnál, hogy a lelkünk töltődjön az Ő igéjével, jelenlétével, azaz megálljunk…

Nemcsak a napi csendességeink adnak, adhatnak számunkra megnyugvást, feltöltekezést, hanem közösségi alkalmaink is. Így amikor visszatekintünk a gyülekezet életére, hálával gondolhatunk arra, hogy találkozhattunk és találkozhatunk az ISTENTISZTELET MEGÁLLÓBAN: amikor vasárnapról vasárnapra istentiszteletre gyülekezünk össze, vagy bibliaórákon, bűnbánati istentiszteleteken, imaséták alkalmával erősödhetünk hitünkben. ÖRÖMTELI MEGÁLLÓT jelent számunkra: amikor gyermekeket keresztelünk, amikor ünnepekben úrvacsorázunk, amikor esküvői fogadalom megújításának lehetünk tanúi, és az 50 éve konfirmáltakat köszöntjük. Öröm, amikor gyermekek és ifjak konfirmációi fogadalmat tesznek, amikor két összetartozó szív kéri Isten áldását megkötött házasságára. De voltak és vannak SZOMORÚ MEGÁLLÓK is utunkon, amikor drága szeretteink ravatalánál búcsúzunk, amikor emlékezünk azokra, akik már előre mentek.

KÜLÖNLEGES MEGÁLLÓKAT jelentenek a gyülekezet életében minden esztendőben a  gyülekezeti napok vendég szolgálattevőkkel, ige körüli elcsendesedéssel, a filmklubok, az irodalmi estek, zenés istentiszteletek, a színházi előadások, a világimanapi és egyetemes imaheti imádságok,  diakóniai napok. A gyülekezeti kirándulások során eljuthattunk újra Debrecenbe a Szabó Magda Múzeumba, voltunk Vizsolyban, meglátogattuk a tiszadobi kastélyt is, Boldogkővárát útba ejtve. Nyári kikapcsolódásként adatik, hogy közösen süthetünk szalonnát a gyülekezeti ház udvarán. Különleges megállónkban ott voltak a nőszövetségi találkozók és bibliaórák, az anyák napi és szentesti istentiszteletek a gyermekeink szolgálatával. De az évek alatt sor került házasságra felkészítő alkalmakra, iskolai húsvéti, pünkösdi és karácsonyi ünneplésre, valamint a hittanos gyermekekkel bekapcsolódhattunk a Közös Nevező Oktatási Programba. De a különleges megálló adta a lehetőséget amikor családi otthonokban, családokkal, idősekkel, fiatalokkal, betegekkel találkozhattunk, vagy kórházi betegágyakhoz hívott az Úr.

A TEVÉKENYSÉG MEGÁLLÓ közös tevékenységekre hívogat minket: a Szeretethíd programban, templomtakarításakor, kerítésfestéskor, kertrendezéskor vagy kézműves délutánra húsvét, pünkösd és karácsony előtt.

Életünk fontos megállóihoz tartoznak ünnepeink, így a nemzetünk életéhez tartozó ünnepek ÜNNEPI MEGÁLLÓJÁBÓL március 15-én, június 4-én, október 23-án együtt indulhattunk megemlékezésre a templomból, ahogyan tettük ezt a falu 800 éves évfordulóján is.

Örömteli és lélekgazdagító találkozásokat kaptunk akkor is, amikor az EGYHÁZMEGYE MEGÁLLÓJÁBÓL hívogattak: Mészáros János Elek énekes bizonyságtételére, reformációi istentiszteletre, és bekapcsolódhattunk a Hirdesd az igét! programba, valamint a presbiterképzésbe. Örömmel indultunk az egyházmegyei ünnepi istentiszteletekre együtt örvendezni a testvérekkel.

Az ÉPÍTKEZÉS MEGÁLLÓJÁBAN arra figyelhetünk, hogyan épült külsőképpen is a gyülekezet, saját és pályázati forrás, valamint gyülekezeti tagok és innen elszármazottak adományának segítségével. Templom és gyülekezeti ház, parókia újulhatott, szépülhetett.

Volt alkalmunk megállni, egyik megállótól a másikig elérni, megállóról megállóra haladni, és visszanézni, lelkiekben gazdagodni, töltődni, értékelni. Megálltunk, és csodát láttunk, mert az Úr jelenlétében lehettünk. Amikor fellapozzuk a gyülekezet könyvét, hogyan tekintünk vissza? Melyik megálló gazdagított, vagy éppen melyik mellett mentünk el beleveszve a mindennapok zuhatagába? Melyik megállóra ragasztottuk azt a bélyeget, hogy nem kell, nem érdekel? Az úthoz erő kell, de az úton megállni is kell. Állj meg, azaz STOP!, pihenj, gondolkodj, imádkozz, lélegezz, léleKezz végre! Az Úr vezet minket utakon, és megállókon keresztül, és kérhetjük Őt: „Uram, légy az utazó társasága, irányadója az elágazásoknál! Adj neki erőt, amikor elgyengül, védelmezd veszély közben, oltalmazd az út során, adj árnyékot a nap hevében, világíts a sötétségben, nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi és szilárdítsd meg szándékában! Ámen” (www.szentjakabnap.hu)

Az Úr kísérjen minket továbbra is megállótól megállóig jelenléte és Szentlelke által. Mindenért legyen Neki egyedül a dicsőség.

Dancsházi Ildikó

lelkipásztor