Visszatekintés a Hencidai Református Egyházközség 2019. évi történéseire

Nem érte a gyülekezetet váratlanul ez az esemény, mégis nehéz volt továbblépni. Esperes úr segítségével kaptunk lelkes, felkészült lelkészt, aki átvette a gyülekezet gondozását, de helyettes volt, nem közöttünk élt, másik gyülekezetben volt otthon.

Hencidán hosszú ideig szolgáltak a lelkészek, Lázár Péterné előtt nagytiszteletű dr. Szabó Andor közel öt évtizedet töltött itt. Ezért nagy visszaesésnek éreztük, hogy nincs helyben lakó lelkészünk. Presbitériumunknak szilárd elhatározása volt, hogy helyben lakó lelkészre van szüksége az egyházközségnek, és ennek érdekében az egyház szabályai szerint meghirdette a lelkészi állást, ami sajnos, eredménytelenül zárult. Mégis jött hozzánk egy jelzés: van egy érdeklődő. Felvettük a kapcsolatot a Baranya megyében szolgáló Székely Zsolt Ferenc tiszteletes úrral, akit meghívtunk februárban vendégszolgálatra. Az Istentiszteletet követően egy megbeszélésre invitáltuk, ahol kölcsönösen bemutatkoztunk, őszintén elmondtuk elképzeléseinket, szükségleteinket, lehetőségeinket. Úgy láttuk, megtaláltuk a közös hangot, s van hajlandóság tiszteletes úrban is arra, hogy vállalja a hencidai szolgálatot.

Bizony, a presbitérium gyakran összeült a tavasz folyamán, mert elhatározta: olyan körülményeket teremt, amely méltó az új lelkész fogadására. A parókiánk egy nagy régi épület, amelynek a belső felújítása szükséges volt, de nem volt elég pénzünk. Ekkor a faluból elszármazott testvéreinket, barátainkat levéllel kerestük meg. Kértük, hogy adományaikkal járuljanak hozzá a parókiabelső felújításához. Hittük, hogy ezzel abban is segítenek, hogy a harang nem csak a halottakért szól, hanem azt is tudatja, hogy él a gyülekezet, van állandó lelkésze, aki azon munkálkodik, hogy ez hosszú ideig így legyen.

Ennek az időszaknak az Apostolok cselekedetei 20. fejezet 35. verse volt segítségünkre, amit az Úr mondott: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”  

És kaptunk. Az Úr segítségével sokan meghallották kiáltásunkat. Megmozdult a helyi lakosság, az önkormányzat, az elszármazottak, a Bihari Református Egyházmegye. Ki pénzzel, ki munkával, szaktudásával járult hozzá a parókia felújításához. A szakemberek soron kívül beillesztették munkájuk közé ezt a számunkra fontos teendőt, esténként éjszakába nyúlóan is végeztek olyan munkát, amit ilyenkor is lehetett.

Az összefogás olyan eredményes volt, hogy sikerült igényesen felújítani a parókiát és a gyülekezeti termet, és a később jelentkező, kisebb kiadással járó munkákra is biztosított volt a fedezet.

Júliusra fogadó kész volt a parókia, és nagytiszteletű Székely Zsolt Ferenc elfoglalta szolgálati helyét családjával együtt Hencidán. Igaz, az eredeti elképzelésünk több hónapos késéssel valósult meg. Voltak nehéz helyzetek, de imádkoztunk, és mindig sikerült előrébb jutnunk. A reményt soha nem veszítettük el.  Ebben segített a hitünk, az összefogásunk, a humorunk, az őszinteségünk, az imádságunk. Egyet akartunk, nem volt széthúzás közöttünk, és volt kegyelem, volt áldás. Jó volt részese lenni ennek az „akciónak”.

Isten akaratából átéltünk, megtapasztaltuk a Máté Evangéliuma 7. rész 7-8. versében olvasható ígéretet: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Nyitott szívvel nézünk a jövő felé. Bízunk az Úr kegyelmében, abban, hogy a jövőben is segíti gyülekezetünket. Hiszen van tennivalónk.  Ebben az évben sort kerítünk lelkészünk ünnepélyes beiktatására. A templomunk, valamint a gyülekezeti teremnek is helyet adó parókia külső felújítása is időszerű. Ennél azonban fontosabb a gyülekezet belső megújulása, a gyülekezetépítés. Ebben a nem kis feladatban is számítunk adományozóinkra, nem szeretnénk őket elveszíteni, és számítunk Isten kegyelmére, az Egyházkerület, az Egyházmegye támogatására.

Dr. Vass Ilona