Rendszerüzenet
2020. január 29.

Hirdetem minden tetted

A Szatmári Református Egyházmegye tizenhat lelkipásztora találkozott Újhután a Hirdesd az Igét! program keretében január 27-28. között. A lelkipásztoroknak a csendesnapon lehetőségük volt arra kilépve a hétköznapokból, hogy megálljanak, saját magukra és egymásra figyeljenek, osztozzanak emlékekben, örömben és bánatban. Hitéletükre rátekintve feltöltekezhettek, hogy így folytathassák tovább szolgálatukat, lelkigondozói munkájukat.

A találkozó több témát érintett: az első imához kapcsolódó élményeket, a személyes imaéletet, a közösségi imádság szolgálatát. Egy-egy rövid előadás után kötetlen beszélgetés következett, ennek során kiscsoportokban dolgozhatták fel a hallottakat.

Fekete Károly püspök a saját imaéletről beszélt, hogyan kezdett el imádkozni édesapjával az esti mesét követően, hogyan imádkozott a kollégiumi évek alatt, s ma a családjával hogyan alkotnak imaközösséget: miképpen csodálkozik rá felcseperedő lányainak gondolataira, amelyeket ima közben fogalmaznak meg.

Szalay Kont esperes megosztotta személyes benyomásait arról, melyek lehetnek jó gyakorlatok a kauzális szolgálatok, kötött imádságok esetében. Sok helyről lehet segítséget kérni, a Bibliából, az ágendáskönyvből, vagy éppen B. Tóth Béla, Hajdú Zoltán Levente, Pásztor János imái is inspirációt jelenthetnek. Szalay Kont id. Fekete Károly lelkipásztor szavait idézte: „aki hétköznap láthatatlan, az vasárnap érthetetlen.” Fontos, hogy a lelkészek ismerjék azt a közösséget, amelyben szolgálnak, ismerniük kell az embereket és problémáikat, hiszen az ő életüket is oda viszik az Úristen elé.

Pálinkás Gyula lelkipásztor személyes imatapasztalatait osztotta meg a testvérekkel. „Az imádság jótéteménye által érjük el tehát azt, hogy a mennyei Atyánál számunkra letett kincsekhez juthatunk” – idézett Kálvin Institutio-jából. Felidézte a milotai felnőttképzést – ami szintén a Hirdesd az Igét! program keretében valósult meg –, beszámolt a családi imaélet pillanatairól is.

„Saját lelkiségünket igyekezzünk hozzákapcsolni az Istenhez. Ezek a személyes imák hétről hétre találkoznak a gyülekezettel, az ott történtekkel, és így olyan imák születnek, amelyek kapcsolatban vannak az emberekkel. Az imádságban kincsekhez jutunk, és ez arra sarkall bennünket, hogy hirdessük az Isten tettét” – zárta szavait.

Nagy György lelkipásztor előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy van-e különbség férfi és női imádság között. Végigvette az emberi életutat, kiemelve azokat az általános értelemben vett történéseket, amelyeket meghatározhatják a személyes imaéletet, majd azokat a tulajdonságokat vette górcső alá, amelyek tipikusan női és férfi jegyek, és amelyek szintén hatással lehetnek az imákra. Mátészalkán, a gyülekezetében mintegy hatvan ember bevonásával felmérést is készített, amelynek eredményeit a jelenlévők elé tárta. A csoportfeladat során pedig a résztvevő férfi és női lelkipásztoroknak egy-egy imádságot kellett írnia.

Január 28-án, kedden Fekete Károly püspök úr közös gondolkozásra hívta a lelkipásztorokat, Ami foglalkoztat címmel előadást tartott az elmúlt öt évről, misszió célokról, az egyház feladatairól és mai helyzetéről.

A két napos együttlét istentiszteleti közösséggel zárult.

Fotó és szöveg: Szirák Sára