Leszállásra készen
„Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállnál…” (Ézs 63,19b) – hangzik az adventi óhaj Ézsaiás prófétánál. Az Isten népének lelki-szellemi, fizikai-gazdasági, etikai-hitbeli elgyengülése, általános erőtlensége szülte ezt a prófétai kiáltást. Nem ő akarja elérni az eget, feltornázva, felküzdve magát isteni magasságokba, hanem belátja, hogy az egyetlen lehetőség a mindent megoldó találkozásra az, ha Isten száll alá. Embertől nem vezet út Istenhez, de Isten utat talál az emberhez. Ez olyan szétszakítása volt az egeknek, amely a legnagyobb összekapcsolódást eredményezte.
Ézsaiás próféta ezzel a néhány szóval egy freskót fest, ahogy kimondja a jézusi ima-mondat lényegét: „Jöjjön el a Te országod!” Mi tudjuk: ez a „bárcsak” – elvégeztetett, mert meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból és Krisztusban az Ige testté lett. Ég és Föld üdvözítő találkozásáért dicsőítjük szabadító Istenünket!
Földre jött, testté lett Urunk!
Te azért jöttél, hogy alászállj és szállásra találj bennünk. Óhajtunk befogadni Téged. Tudjuk, szegényes, méltatlan az a szállás, amit mi kínálunk Neked a szívünkben, de Te megtisztíthatod, alkalmassá teheted, elfoglalhatod és megváltoztathatod azt. Erre a másként folytatott életre vágyunk, ami Veled megvalósulhat. Ámen.
Advent a Krisztusra várakozás, a lelki készülődés időszaka, a Karácsony pedig Jézus születésének ünnepe. Azé a Jézusé, aki egyszerre bárány és oroszlán, aki utat mutat mindenkinek, hogy az ördögi kísértések, a világi gondok közepette hogyan maradjon állhatatos keresztény. Ezt a gondolatot fogalmazta meg az idei ünnepre Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Oláh Ilona mikrofonja előtt az Európa Rádióban.