Szentháromsághoz kötött élet

A Tiszántúli Református Egyházkerület pecsétjén – egy olyan egyházban, amely nem használ képeket egészen meglepő módon – egy képi ábrázolás van: Jézus megkeresztelkedésének pillanata. A képen együtt látjuk a Mennyei Atya, a Fiú és a Szentlélek ábrázolását, hogy a hitelesítő bélyegző minden lenyomata a Szentháromság Egy Igaz Istenre emlékeztesse azt, aki látja ezt a képet.

A ma is használatos pecsét eredete Wittenbergig és a Wittenbergben tanuló Melius Juhász Péterig (1536 körül – 1572), Debrecen reformátoráig visz vissza bennünket. Ezzel is bizonyítva: a magyar reformáció szinkronban haladt az Európai reformációval, és annak integráns részévé vált.

Wittenbergben minden coetustag köteles volt esküvel elhatárolódni az antitrinitárius tanításoktól és hitet tenni a Szentháromság mellett. Ezért is lett Melius a hazai antitrinitárizmus elleni harc kiemelkedő egyéniségévé. Nem csoda, ha Melius 1565-ben megjelent Jób könyve fordításában a nyomdász, Raphael Hoffhalter (1525 körül – 1568) a Krisztus megkeresztelkedését ábrázoló fametszetes táblával nyitja a kötetet, majd 1567-ben a Melius szerkesztette Debreceni Hitvallásban azt tanítja Istenről, hogy az Atya a szózatban, a Fiú férfi alakban, a Szentlélek a galamb képében nyilatkoztatta ki magát: „Ez az én szeretett Fiam, benne gyönyörködöm”, „őt hallgassátok!” (Mt 3,17.; 17,5c)

Debrecen ezzel a Szentháromságba vetett hit bástyája lett. Melius Juhász Péter hitvitái benne tartották egyházunkat a keresztyén hagyomány fő sodrában.

Máig ható üzenet ez: az ember élettörténetét Isten felveszi a maga történetébe. Életünk a Krisztus-történetbe ágyazódik: „nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak… tulajdona vagyok” (HK 1.), aki „a világ kezdetétől a világ végezetéig… kiválasztott gyülekezetet gyűjt magának” (HK 54).

Szentháromság vasárnapja az Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy igaz Isten imádására biztató ünnepnap, amely összefoglalja az üdvtörténetet, mindazt, amit Isten tett az emberért az idők folyamán. Arra késztet bennünket, hogy együtt lássuk Isten értünk való munkálkodását. Arra hív bennünket ez a jeles nap, hogy összeálljon a mozaikokból az az Istenkép, amelyet a Biblia lapjai hordoznak.

Szentháromság Isten!

Áldunk, hogy Te felszámoltad a közötted és a közöttünk lévő három lépés távolságot. Elvetted az idegenség és messziség nyomasztó keserűségét, mert teremtő Atyaként, megváltó Fiúként és megszentelő-vigasztaló Lélekként közeledtél hozzánk. Köszönjük a bennünket is elérő, hozzánk fordulásodat és csodáljuk azt a gazdag eszköztárat, amellyel személyre szabottan, találékonyan és kitartóan közeledsz életünkhöz, hogy visszaszeress magadhoz. Legyen áldott ezért a Te háromszor szent neved! Ámen.