Pünkösdi erő

Jézus Krisztus utolsó földi mondata arról beszél, hogy miért, milyen céllal jön a Szentlélek: „erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek...” (ApCsel 1,8) A „hogyan” Jézusnál másodlagos, a cél a fontos: az erőközlés, az erőáradás. Sok erő kellett ahhoz a tizenkettőnek, hogy lemondjanak az álom-országról, s megértsék: Isten Országa hasonlíthatatlanul más, mint az emberi elképzelések. Erő kellett, hogy elfogadják Krisztus akaratát: amely szerint a megváltás nem lokális helyreállítás, hanem kozmikus, világméretű valóság. Erő kellett elfogadni, hogy nem a tanítványi ítélkezésen lesz a hangsúly, hanem Isten végtelen kegyelmén. A Lélek jön, hogy újjáteremtő erőt kapjunk, amely formálja egyházát és alkalmassá tegye küldetésének betöltésére, a Krisztus-tanúságra!

Szentlélek Isten! Látod, a Lélek-nélküli ürességbe odatolakszanak más erők: világgyötrő, embert megpróbáló erők. Mennyi kiismerhetetlen erő tolakszik felénk, s próbál döntő erő lenni. Nagyban és kicsiben küzdünk a hadi, a gazdasági, a politikai erőtömbökkel és ismételten kitűnik a gyengeségünk, elesettségünk, erőtlenségünk. Az erőszak világából kiáltunk Hozzád, mert erőválságban élünk.

Urunk, hívjuk és várjuk áldó erőidet, vigasztaló, mellénk álló, ügyünket, emberségünket védő Szentlelkedet. Tégy bennünket ma is bátor és alkalmas tanúivá egyházadnak.  Jövel, teremtő Szentlélek! Ámen.