Álmodd valóra!
Lehet, hogy kicsit furcsán hangzik az unikornis szó. Valójában azért jutott eszembe ez a kifejezés, mert amikor mesélek erről másoknak, akikkel utunk keresztezi egymást, leginkább olyan reakciókat vált ki belőlük az „egyetemi gyülekezet” fogalom, mint az unikornis szó. Vannak, akik egészen meglepődnek, hogy egyáltalán léteznek még unikornisok, nem haltak már ki réges rég. Vannak, akik csak azon lepődnek meg, hogy én hiszek az unikornisokban. És vannak olyan vaskalaposok, akik szerint az unikornis sosem lesz igazi versenyló, így nem veszik komolyan a létezését és munkáját. Valahogy az egyetemi gyülekezeti közösségek nehezen illeszkednek bele az emberek egyházképébe. Ezért is fontos találkoznunk a többi „egyetemi gyülivel” évről évre, más-más helyszínen a Kárpát-medencei Református Egyetemi Gyülekezetek Tavaszi Találkozóján.
Olyan különleges volt számomra az idei március 22-24-i hétvége Debrecenben, hiszen ekkor volt életem első Tavaszi Találkozója, mely az „Álmodd valóra!” nevet kapta. Izgatottan vártam, mert fontos feladatot kaptam a hétvégére. Annak ellenére, hogy még csak másfél éve kezdtem az egyetemet és ezzel együtt „pályafutásomat” a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezetben, a lelkészek rám bízták az egyik műsorvezetői szerepet. Már a hirdetéseket böngészve rádöbbentünk, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis programlehetőségek olyan széles tárházát állították össze a szervezők, hogy legszívesebben mindegyikre benéztünk volna.
Úgy gondoltuk, hogy ne hosszabb előadások legyenek, ezért az előadás blokkokat három rövidebb részre osztottuk, így három előadó, különböző megközelítéssel vette górcső alá az álmok témáját.
Dr. Kustár Zoltánnak, a DRHE rektorának a biblikus előadásaiban szó volt arról, hogy merjünk nagyot álmodni, hogy Isten talán rábólint az álmainkra, de előtte még gyúrogat, formál minket, hogy felnőjünk a nagy álmainkhoz, mint ahogy azt Józseffel is tette. Dr. Kádár Annamária pszichológus a mesevilág oldaláról tárta fel nekünk az álmok és a kudarcok megélését. Pszichológusként rengeteg példával szemléltette az elmélet átvetülését a gyakorlati életre. Az előadásblokkokat Szontágh Szabolcs zárta, aki a saját életének nagy álmait, nagy kudarcait, magasságait és mélységeit osztotta meg velünk. Az ő bizonyságtétele is sok gondolatot indított el bennünk. Ezek a gondolatok azonban nem maradtak kimondatlanul, mert a kiscsoportos beszélgetéseken sok mindről tudtunk beszélgetni.
Szombat délután 9 különféle műhelymunka közül választhattunk. Többek között volt fotós, zenés dicsőítő és ifivezetői workshop, agyagozás, és a távolabbról jövőknek még várost nézni is volt lehetőségük. Amikor kedvünk tartotta, meglátogathattuk a chill szobát vagy az imaszobát, elmehettünk a Békás-tóhoz egy vezetett imasétára. Esténként sem maradtunk egyedül a szobánkba zárkózva, hiszen sorra követték egymást a jobbnál jobb programok! Például dicsőítések a gyülekezetünk zenekaraival, Harry Potter Quiz Night értékes nyereményekkel (semmi sem értékesebb egy egyetemista számára, mint az élelem), 15 perc tabuk nélkül játék (ahol lehetőségünk nyílik ismerkedni, komoly vagy hétköznapi témákat érinteni). És még volt „Szólj be az egyetemi lelkésznek!” pódiumbeszélgetés, Duhaj koncert (keresztyén fiatalok kalóz-rock bandája - és igen, összeegyeztethetők ezek is) illetve Stand Up Est. Vasárnap pedig úrvacsorás istentisztelettel zártuk a hétvégét, ami méltó befejezése volt a találkozónak.
Mindannyian maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. Engem személy szerint feltöltött a szolgálat lehetősége, a pörgés, a szervezkedés adta öröm. Ez volt az első Tavaszi Találkozóm, de semmiképpen sem az utolsó! Két év múlva talán ugyanazokkal a kedves arcokkal és remélhetőleg még több új kedves arccal találkozhatunk Budapesten. Hálás vagyok Istennek, aki rábólintott a hétvégére, az álmainkra, és az Ő kegyelméből VALÓSÁG lett.
Loment Viola