Az áldások Istene

Anyák napján természetes gondolatként jelenik meg a keresztyén ember imádságában, igeértésében, hogy az édesanyáktól kapott áldások forrásánál az áldások Istenére tekintsen. Az édesanyák azok, akik életadó, gondviselő, féltőn szerető hozzánk fordulásukkal Isten meghosszabbított karjai. Hálásak lehetünk ezért nekik és könyöröghetünk közösen: „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!” (Zsolt 67,2)    

Ahogyan a gyermek számára maradandó és páratlan kép a fölé hajoló édesanyai arc, úgy maradt meg Isten is az övéi emlékezetében azokkal a páratlan vonásokkal, amelyek összetéveszthetetlenül csak az Ő vonásai. Nem csoda, ha az első élményektől kezdve a legkívánatosabb Isten-arc az ember számára a kegyelmes és áldást adó Isten-arc.

„Legyen kegyelmes hozzánk az Isten!” Egy kegyetlen világban idegen is, de vágyva vágyott is ez az Isten. Idegen, mert a kegyelmes megnyilatkozások miatt elviselhetetlenül leleplező a jelenléte azok számára, akik kicsinyes, szűkkeblű, önző érdekből kiírtják magukból és környezetükből az Isten-arc kegyelmes vonását. Ugyanakkor az átkossá vált emberi sorsot ma is Isten kegyelme teszi elviselhetővé számunkra. 

Urunk!

Tedd egyszerre anyai hivatássá és gyermeki feladattá, hogy Tőled, az áldások Istenétől kérjünk mindent, és lehessünk mi is a megkapott áldások tovább adói!

Köszönjük, hogy nem hagysz bennünket vesztünkbe rohanni, hanem szeretetedből fakadó megoldásaidat minden anyától született és felnőtté váló gyermek számára felajánlod. Kegyelmed nagylelkűségével vedd körül családjainkat és benne az édesanyákat és a nagymamákat. Ámen.