„A szeretet soha el nem fogy”
2012. június 1-jén és 2-án megmozdult Battonya apraja és nagyja. Trianonra emlékezve szervezett rajz- és szavaló versenyt „Hazám és nemzetem” címmel a református gyülekezet, melyre szép számmal érkeztek megméretkezni vágyók.
Este rendhagyó előadásnak lehettünk része a mindezeknek otthont adó Városi Könyvtárban, ahol Nagy-Baló Csaba a makói Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola vallástanára diákok műsorával színesített értekezést tartott Trianon hatásáról múltban, jelenben és jövőben. Az előadás végén Trianoni kiállításunkat is megtekinthették a vendégeink.
2012. június 2-án, szombaton délután 3 órától Békés megye végvárán zúgó harangok jelezték, hogy a gyülekezet megemlékezésre hívja a város és a környékbeli lakosokat, határon belül és határon túl.
Talán sokan nem is tudták, hogy Battonya határában az 1920. június 4-én aláírt Trianoni béke után 1922-ben, 90 éve, hogy meghúzták a határt Magyarország és Magyarország között. Piros vonallal húztak mezsgyét országunk köré, melyek mára már egészen feketévé váltak, gyászunkat, a lelki trianont mutatva. Hiszen emberi akarattal választották szét a testvért a testvértől, szülőt a gyermekétől, vért a vérétől.
Emlékeztünk mi egybegyűltek a múltra, és hálát adtunk azért, hogy bár lehet vonalakat húztak, lehet mércéket állítottak, de lelket egymástól nem tudtak elszakítani. Emlékeztünk a múltra és hálát adtunk azért, hogy együtt tudtunk énekelni, hogy van mégis nemzetünk, kultúránk, magyar nyelvünk és egy Istenünk.
Módi József az Aradi Református Egyházmegye esperese lélekindító igehirdetésében buzdított mindannyiunkat, hogy az a közös szív dobogjon mindig együtt, hogy ne legyenek kitaszítottak, hanem egyek, Krisztusban Isten gyermekei, testvérek, és megváltottak.
A megemlékezésen az Ige mellett helyet kapott a művészet is, mintegy „hármas határ találkozóban” hallhattunk énekszólót a mai Románia területén született magyar művésznőtől, lírai előadást Battonya szülöttjétől, és klarinétművet Kárpátalja magyar gyermekétől.
Istentiszteletünk zárásaként a templomkertben elkészített Trianoni-emlékmű leleplezésére, és az egybegyűltek megáldására került sor. Józsué szavaival „Ezek a kövek emlékeztetőül lesznek…mindörökre” (Józs 4,7, 1), hogy „a szeretet soha el nem fogy” (1 Kor 13,8) Végezetül együtt zengtük szívvel és lélekkel a Székely-himnuszt: „Ne hagyd el veszni Erdélyt, Istenünk!”
Isten áldja meg az így testvérként együtt élni és imádkozni tudókat!
Mohácsy Nikoletta, lelkipásztor