Debreceni Református Nagytemplom

Debrecen és a magyar reformáció számos meghatározó eseményének eredeti helyszíne a régi Nagytemplom, az 1297–1311 között épült gótikus stílusú Szent András-templom volt, melynek lelkészeként működtek a város reformátorai, Kálmáncsehi Sánta Márton és Melius Juhász Péter. 1567. február 24-én a templom észak-keleti fala mellé épített imateremben ülésezett a II. Helvét Hitvallást elfogadó zsinat. A városra – mely a korban jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül – ekkor már mint az egész Tiszántúl meghatározó reformációs központjára kell tekintenünk.

Egy 1564-es tűzvész után az évtizedekig romos templom egészét a város csak 1626–1628 között, Bethlen Gábor fejedelmi támogatásával tudta teljesen újjáépíteni. A régi templomépület 1802-ben ismét tűzvész martaléka lett. 1805–1824 között itt épült fel Péchy Mihály tervei szerint, klasszicista stílusban a mai Nagytemplom. A templomtér méreteit jellemzi, hogy a jellegzetes két torony között húzódó főhajója 15 méter széles és 55 méter hosszú, kereszthajója pedig 14 méter széles és 38 méter hosszú. Az ülőhelyek száma mintegy 3000-re tehető. Ez Magyarország legnagyobb református temploma, nemcsak Debrecen, hanem az egész magyar reformátusság legemblematikusabb épülete. 2013-ban nemzeti emlékhellyé nyilvánítottak, mivel 1849. április 14-én Kossuth Lajos kormányzó itt hirdette ki a Habsburg-ház trónfosztását kinyilvánító Függetlenségi Nyilatkozatot.

Napjaink épületegyüttesének látványos és a kora újkor jeles eseményeire emlékeztető része az egykori Verestorony alapzatán kialakított üvegpiramis és az alatta elhelyezett épülettörténeti kiállítás. Ezt a tornyot eredetileg a több mint 50 mázsa súlyú Rákóczi-harang számára építették fel. A Nagytemplomban és a két toronyban több figyelemre méltó kiállítás is várja a látogatókat. A Nagytemplom rendszeresen ad otthont zenei koncerteknek, kulturális programoknak.

Tiszántúli Református Egyházkerület

További információ: www.nagytemplom.hu