Hálából fakadó ajándék
Amikor ezt a felkérést megkaptam – írjak pár sort, hogy is kezdődött ez az egész – azt kérdeztem magamtól: mit is írhatnék magamtól? Ekkor jött az igei bíztatás a Jeremiás 33:3-ból: „Kiálts hozzám és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz!”
Az életünk úgy alakult, hogy hosszú orvosi vizsgálat után kiderült, hogy a férjemnek súlyos szívműtétre van szüksége. Megtörtént a műtét. Műtét utáni állapotában akadt olyan dolog, ami még nehezítette a helyzetét. Ez egy EKG készülék volt, amit több napon keresztül hordoznia kellett. A kórházi pizsamán nem volt zseb. A férjem nem mindig tudta megfelelően elhelyezni, gyakran kicsúszott, kiesett a pizsamából. Nehezítette a közlekedést, a mozgást, ezért kérte, hogy valami tartórészt vegyek, vagy varrjak ennek a készüléknek. Szégyellte, hogy olyan sokszor kellett riasztani az ápolókat: volt, amikor az elem elgurult, volt, amikor az egész készülék szétesett. Amikor hazajöttem a kórházból még akkor este elkészítettem két darab tartó tokot a 24 órás EKG gépnek, arra gondoltam a másik szobatársnak is hadd jusson belőle.
A kórházból való távozás előtt a nővér kezébe adtunk ezekből a tokokból. A kórházi dolgozó elmondta, hogy milyen nagy szükség lenne több ilyen tartóra. Így jött a gondolat: milyen jó volna, ha a nőszövetség tagjaival készítenénk ezt el. Hosszú vívódás, tusa volt bennem: szóljak, vagy ne szóljak. Végül döntöttem és felhívtam Erdei Istvánné Manyikát, aki igent mondott. Közben imádságban kértem az Urat. Még mindig biztosabb akartam lenni a dologban. Tiszteletes Asszonnyal is beszéltünk erről. Ő is bátorított, hogy kezdjük el. Kedd esténként jöttünk össze a gyülekezeti házban. Igei bevezetéssel és imádsággal kezdtük az alkalmat és énekeltünk is. Ezután kezdődött a varrás. Én a varrógépen készítettem el a zsákocskákat, a többi Testvér pedig 70 centiméteres szalagokat varrt rá akasztónak és piros szíveket díszítésül. Közben rájöttünk, hogy ez az idő kevés lesz. Aki tudott, haza is vitt a varrni valóból. 60 darab készült el ezekből a vászontartókból. Még mielőtt becsomagoltuk, mindegyikbe egy-egy Bibliai idézetet helyeztünk, amelyekben a közös az volt, hogy a szív szó szerepelt benne.
Eljött a nap – november 30-án – és elindultunk Debrecenbe. Nyolc fővel vittük el az adományt a Klinika Kardiológiai Osztályára. A nővér, akivel akkor találkoztunk, először nem tudta miről van szó. Lassan-lassan megértette, hogy mit szeretnénk, s máig bennem van az az arckifejezés, amivel az adományra reagált. Meglepetés és öröm, könnyes szemek - ezt tükrözte az a kifejezés. 60 darab vászontartót hagytunk ott. Boldogan indultunk el a gyülekezeti kisbuszhoz, de mégis mindenki egy kicsit magába szállva elcsendesedve lépkedett.
Szeretném megköszönni mindenkinek a hozzáállását és Istennek a bennem elvégzett munkáját! Köszönöm a férjemért és az értünk elmondott sok-sok imádságot! Karácsonyi ajándékként hadd szóljon néhány sor egy versből mindenki számára:
„Taníts meg hát szívből kiáltani,
Ne csak szájjal, szívvel mondani:
Ahogy Te akarod, ne, ahogy én
A békesség csak így lesz az enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
Add, hogy csupán Téged akarjalak!
Legyen akaratod most és mindörökké,
Igen, fogd meg kezem, fogadd el szívem!
S ha utad célját el is takarod hiszek!
Legyen ahogy Te akarod!
Mindenkinek kívánok magam és a férjem nevében áldott karácsonyi ünnepeket:
Nyírmeggyes, 2018. december 7.
Budaházi Gáborné
a Nyírmeggyesi Református Egyházközség Nőszövetségi tagja