Első lelkésztovábbképzési alkalmam

Szeretném bevallani, hogy igen nehezen indultam el életem első, többnapos szakmai továbbképzési alkalmára, és gondolom, lehetnek ezzel így mások is.

Mindenki rohan megtartani a hittanórákat, gyülekezeti alkalmakat, vagy a különböző pályázatokkal foglalkozik, és első gondolatra felesleges tehernek tűnhet egy ilyen továbbképzés. Esetleg nehéznek tűnik kiszakadni a komfortzónánkból, átlépni a falu vagy város határait, és még ha csak pár napra is, de magunk mögött hagyni szeretteinket. Az ember fejében még az is megfordulhat, hogy mi szükségem van nekem erre a kreditpontokon túl, hiszen ha fiatal vagyok, akkor pontosan nemrég léptem ki a kreditpontok világából, ha pedig már régen szolgál a lelkipásztor, akkor megkörnyékezheti az a gondolat, hogy ugyan nekem mi újról beszélhetnek. Továbbá nem garantált, hogy a környezetünkben és a saját egyházmegyénkben lévő szolgatársakkal leszünk együtt, hiszen a kerület minden részéről érkeznek lelkipásztorok, így még az ismerős arcok megléte sem biztos.

Nos, ilyen és ehhez hasonló kissé nehéz érzelmekkel és gondolatokkal indultam el első továbbképzési alkalmamra, mely Beregdarócon került megtartásra a házasság és az esketési szolgálatok témájában.

Minden félelmem semmivé lett, és azt kell mondjam, hogy nagyon régen nem éreztem ilyen jól magam, mint ebben a két és fél napban, és nem mellékesen „szakmai” szempontból is nagyon sokat kaptam.

Az előadások teljes mértékben a mindennapi élet várható és váratlan kérdéseire, problémáira kívántak választ adni, és a száraz, életidegen „okoskodás” vádja messziről elkerüli azokat. Az előadók (Dr. Szabó Lajos; Dr. Fazakas Sándor) hihetetlen felkészültségről tettek bizonyságot, és bármilyen feltett kérdésre legjobb tudásuk szerint válaszoltak. Olyannyira az elméleti és gyakorlati teológiai segítésünk volt a fókuszban, hogy hajlandóak voltak változtatni a meghirdetett menetrenden, és egy, mindannyiunkat kiemelten foglalkoztató témát előre vettek, hogy annyi időt szenteljünk rá, amennyi csak szükséges. Még itt szeretném külön dicsérni a napirendet és magát a szervezést. Az időbeosztás optimális, és szünetekkel jól tagolt volt, nem éreztem az egészet egy nagy rohanásnak. A nap végén pedig bárki élvezhette a kollégákkal való kötetlen beszélgetés lehetőségét.

A szállásról és az ételről nem szeretnék sokat írni, mert a kitűnő osztályzat jellemzi mindezeket. A szobák tiszták és komfortosak voltak, az ételek pedig finomak és bőségesek, szerintem senki nem szenvedett hiányt semmiben.

Röviden: amilyen nehezen indultam el, olyan nehezen indultam haza. Nemcsak kreditpontokat gyűjtöttem ebben a pár napban, hanem hasznos tudást és nagyon jó élményeket.

VÁ