Közel és mégis távol - Katonáné Nagy Andrea lelkipásztor emlékére

A hit higgadtságával szemlélve, tudjuk, nem ez történik, mert az Úr és a szeretete örök. Ám a halál kegyetlen pillanataiban ezt mégis nehéz látni. Nehéz, mert Istenünk elhívott szolgája, Katonáné Nagy Andrea életének utolsó pillanatáig úgy élt, hogy Isten közelségét hozta el a reá bízott gyülekezetnek.

2010. szeptember 20-a óta a közel és mégis távol gyásza nehezül a békési református hívekre. Szívünkben közel van Andi néni, de mégis távol, elérhetetlen messzeségben. A távolságot mi nem tudjuk sem legyőzni, sem megváltoztatni. Lényének közelségét azonban megőrizhetjük földi életünk utolsó pillanatáig, ugyanis mélyen a lelkünkbe vésődött a békesség és szeretet hangja, ahogyan szólt a szószéken és a személyes találkozások alkalmával hozzánk. Ahogyan ő maga is mondta többször egy-egy igehirdetést meghallgatva, hogy „fújt a Lélek”. Ez reá nézve is igaz volt, benne a Szentlélek gazdagon kiáradt és munkálkodott. Sugárzása alól nem vonhatta ki magát senki sem. Szavainak Istentől való finom harmóniája hangjának melegségével megérintett fiatalt és időset egyaránt. S amikor énekelt, úgy éreztük, mintha a mennyei kar egyik angyala fakadt volna dalra.

Ismerte a krisztusi titkot, hogy szeretettel és szelídséggel célhoz ér. Isten szeretetét így adta át. És a mi Urunk ismerve hűséges szolgáját nemcsak lelkipásztorként, hanem a békési Szegedi Kis István Református Gimnázium vallástanáraként is szolgálatba állította. Andi néni tizenhat esztendőn át tanította a gondoskodására bízott ifjakat, s mi egykori diákjai éppen a benne lévő mélységes szeretet miatt szerettük meg. Lelkünk megannyi nyomasztó fájdalmát előtte mindig felfedhettük, volt reánk ideje. S nemcsak ennyi, volt hozzánk szava is. Kérdezhettük, ha valamit nem értettünk meg Isten mélységes titkaiból, ő elmagyarázta - fáradhatatlanul, türelemmel és szeretettel. Ő nemcsak annyit akart, hogy ismerjük az Istent, hanem azt is, hogy szeressük, saját elhatározásunkból, döntésünkből. A hitbeli igenünk kimondásának pillanatához segített el, mert életének minden szava az Ige hirdetése volt.

Andi néni közel hozta hozzánk az Urat. Mindig lelkipásztor volt. Nem azért, mert annak kellett lennie, vigyázva, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Neki a szívéből fakadt, mert a szívét adta oda Krisztusnak.

Különös módon mindeközben Andi néni láthatatlan maradt. Nem keresett magának sohasem dicsőséget, vagy emberek előtt elismertséget. Jelenlétének és munkálkodásának ereje mégis érzékelhető, átható, s mindenki előtt nyilvánvaló volt. S hogy már nincsen közöttünk, hiánya kiált.

Nem egyszerű szófordulat az, amikor azt mondjuk, hogy „szeretett lelkipásztorunkat” magához szólította az Úr. Nem, mert nagyon szerettük őt. Noha ő már távol van, lénye mégis közel, hiszen megmarad a lelkünkben, amire tanított. S ez nem volt más, mint hogy bízzuk magunkat mindenkor a mi Teremtő és Megtartó Istenünkre, bármi történjék is. Isten Andi néni által is erősítette valamennyiünk Krisztusban való hitét, és vezetett el arra, hogy szívünk hitvallása legyen mindenkor, amit Túrmezei Erzsébet megfogalmazott a Ha te nem lennél című versében.

Ha te nem lennél
Ha Te nem lennél, két riadt kezemből
kihullatnám az életem,
mint céljavesztett, hitvány semmiséget.
Ha Te nem lennél, meghalna az élet,
meghalnának a színek énnekem.
Déli verőn is dideregve fáznék,
hiszen Te vagy tündöklő napvilágom.
S bár tündérkertek ösvényein járnék,
elepednék, mint kopár pusztaságon.
Rettentő rommá összeomlana
énbennem minden, ami szent és drága:
lelkem elrejtett végtelen világa.
Szertehullana a harmónia,
sóhajokká lennének a dalok
és sikoltássá minden énekem:
hisz mindenem vagy, Uram énnekem.

Legyen áldott Katonáné Nagy Andrea 45 esztendőt élt református lelkipásztor emlékezete!

Románné Tóth Julianna, református lelkipásztor