Ott fenn, a hegyen…
E régi ének szavai jutottak eszünkbe; ottlétünk alatt a címben szereplő refrén kezdetét többször is idéztük.
A tiszacsécsi és tiszakóródi gyülekezetek nem először utaztak Mátraházára, a Református Lelkészüdülőbe. Ez a mostani azonban példa nélküli és példaértékű volt: a tiszakóródi gyülekezet egyik nagylelkű tagja, Dezső Judit ajánlott fel egy igen jelentős összeget, hogy közel 60 fővel 2018. április 9-12. között, e helyen töltekezhessünk testileg és lelkileg.
Tiba Zsolt nagytiszteletű úr, a két gyülekezet lelkipásztora gondoskodott arról, hogy a híresen finom étkek mellett lelki táplálékhoz is jussunk. Kőszegi Ádám kántor testvérünk pedig arról, hogy éneklésünk „lélekből lelkesen” szólaljon meg.
Az érkezés utáni első előadást Dr. Fekete Károly tartotta Református istentiszteletünk hiányai és azok pótlása címmel. A téma komolysága ellenére előadó és hallgatósága közt fesztelen volt a hangulat, amely a következő napokban sem változott.
Püspök úr rámutatott arra az alapigazságra, miszerint modern társadalmunk bevonása az egyházba többek közt azért is nehézkes, mert az előbbi hajszolja ugyan az élményeket, az utóbbi pedig a legértékesebb élményt bírja, t.i. a Krisztussal való találkozás élményét, mégsem értik meg egymást. Isten Szentlelkét kérve azonban ez a kommunikációs probléma is orvosolható.
A délutáni szabadidőkben Mátraháza és környéke földrajzi, művészeti és gasztronómiai értékeivel ismerkedtünk. Gyalogosan indulva pedig az üdülőtől sétálva gyönyörködtünk a hegyvidékben. Egy vállalkozó kedvű gyülekezeti tagunk meg sem állt a Kékestetőig. A közeli bobpályát szintén nem hagytuk ki.
Esti áhítataink alkalmain Szabó Zsolt lelkipásztor úrral, Bartimeus Krisztus -, és önismereti fejlődésének útját járhattuk végig. Reménység szerint nemcsak hallgatói, de megtartói vagyunk a tanultaknak.
Napindítóként a reggeli áhítatokon Kormány László lelkipásztor úr emlékeztetett minket arra, hogy nemcsak itt, „fenn, a hegyen” érezhetjük magunkat Isten tenyerén, hanem visszatérve a mindennapokba, azok nehézségei közt is.
A keddi nap meghívott előadója Szakács György lelkipásztor úr volt, aki közös gondolkodásra hívott mindenkit A feltámadás témája körül. Egy képzeletbeli tükröt állított elénk, melyben látnunk kellett, hogy sajnos hajlamosabbak vagyunk a felállás, felkelés helyett a szenvedés és önmarcangolás gödrében maradást választani egy-egy tragédia után. Pedig a gyász után ideje van a feltámadásnak, hisz maga az Élet hív minket erre.
Szerdán délelőtt nagytiszteletű Molnár Csilla lelkésznő interaktív előadását hallgathattuk meg Bízni tudó nők az Ószövetségben címmel. Szó szerint Ádám és Évától indulva női életeken át vettük sorra, milyen is az, ha az ember lánya mer – vagy nem mer! – Istenben bízva döntéseket hozni, s azokat megtenni.
Gyülekezeti kirándulásunk utolsó napján a záró áhítaton Horváth Erzsébet lelkészhallgató vezetésével adtunk hálát az itt kapott testi-lelki javakért, és kértük Istenünket, hogy tudjunk „hálával hátra, hittel előre” tekinteni.
Szolgálatukat ez úton is hálásan köszönjük! A tiszakóródi és tiszacsécsi gyülekezet nevében adunk hálát ezért a hegyen lelt békességért, és még inkább a Golgota hegyen álló keresztért, hisz „…ott fenn, a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel…”.
Kőszeginé Pongó Erzsébet
vallástanár
Fotók: Barcza János