„A föld titkai más megvilágításba kerülnek”

Sokaknak manapság öröm nélküli az élete, úgy telnek napjaik, hogy hiányzik belőlük az öröm. A húsvéti történés elveszi a félelmet és nagy örömmel ajándékoz meg. Félelem helyett öröm, rosszindulat helyett a másikkal való együtt örvendezés, irigység helyett felszabadult, szeretetteljes öröm. Az egyik nagy reformátor mondta ezt: „Az én lelkemben annyi öröm van, hogy senkinek sem tudnék szívem szerint ellensége lenni.” Ilyen örömöt tapasztalhattak meg az asszonyok az első húsvét hajnalán, ilyen örömöt kaptak ajándékba azok, akiknek feltámadott az Úr. Ma is nagy öröm töltheti be azoknak az életét, akik befogadják a húsvéti csodát és igent mondanak a Feltámadottnak.
Találóan fogalmaz az egyik nagy keresztyén gondolkodó, amikor ezt írja: „A húsvét napfényében a föld titkai más megvilágításba kerülnek.” (Friedrich von Bodelschwingh) A feltámadás fényében valóban többet látok és többet értek a világból. A feltámadás ereje nélkül nem lehet egyház. Csupán ideiglenes emberi közösség jöhetne létre.
Nincs olyan elkeseredett, szomorú, fájdalmas lemondásra sarkalló élethelyzet, nincs olyan lelki mélység, amelyből a Feltámadott ereje ne tudna kisegíteni, amit ezzel az erővel ne lehetne legyőzni, amin ne lehetne túllátni. Húsvét fényében életünk minden nappal többet ér, halad a kiteljesedés felé. Máskülönben – a feltámadás ereje nélkül – minden egyes nap az életünkben ezt jelentené: egyre kevesebb, egyre öregebb, egyre erőtlenebb. A feltámadás ereje egyre szebbé, egyre vonzóbbá teszi az ember életét. Hiszen minden ennek az örökéletre segítő erőnek a kisugárzásában történik.
Az ünnepi napok véget érnek, de a feltámadott Úr ereje hat és mozgósít. Igaza van Atanáziusznak, amikor ezt mondja: „A feltámadott Krisztus az életet vég nélküli ünnepé teszi.”
Legyen ilyen vég nélküli ünnep az idei húsvét és egész földi életünk!

Vad Zsigmond
a debreceni egyházmegye esperese