Bűn és megbocsátás
2012. március 15. és 18. között az emdeni Johannes a Lasco Könyvtár (www.jalb.de) adott otthont annak magyar és német teológuskonferenciának, amely „A bűn és a megbocsátás közéleti relevanciája a református teológia perspektívájából” [Die öffentliche Relevanz von Schuld und Vergebung in der Perspektive der reformierten Theologie] címet viselte.
A résztvevők nemzetközi összetétele eleve garantálta a téma sokoldalú megvitatásának lehetőségét, s az, hogy az előadásokat az interdiszciplinaritás jegyében állították össze, tovább mélyítette a megértés és megvitatás lehetőségét. A konferencia egyaránt foglalkozott a bűn és megbocsátás témájával konkrét történelmi példák kapcsán, ill. a múltfeltárás szemszögéből (a II. világháborút és az 1989/1990-es kelet-közép európai rendszerváltásokat követő történelemértelmezések és emlékezetpolitika összefüggéseiben, 1), és általános etikai–filozófiai perspektívából, de a bibliai-teológiai interpretációk mellett sor került a téma kybernetikai megvilágítására is. Az akadémiai interpretációk mellett hangot kaptak a témával kapcsolatos személyes tapasztalatok az előadásokat követő diszkussziók és pódiumbeszélgetések formájában.
A konferencia egyértelmű üzenetének lehet tekinteni azt, hogy a bűn és megbocsátás kérdése nem redukálható kizárólag a keresztyén moralizmus általános szintjére, hiszen egy adott kontextusban újabb és újabb értelmezést nyerhet, de nem is merülhet ki konkrét történelmi, gyakorlati példák elvtelen, bulvárszintű interpretációjában. Európai identitásunkat mind a mai napig meghatározza ennek az ellentétpárnak, a bűn-bűnértelmezés és megbocsátásnak a hatása, amint különböző földrajzi és történelmi kontextusban újra és újra kérdések elé állítja az adott hely és kor gondolkodóit, teológusait, politikusait – vagy akár az egész közéletet. Éppen ezért nem szabad hagyni, hogy az együttgondolkodás ezen a téren felszínessé és sekélyessé váljon. Másrészt az együttlét újabb impulzusokat adott arra, hogy van értelme elmélyült biblikus és református hitvallási alapon teológiát művelni, mert még mindig van valami többlet, amit a teológiának ez a fajta művelése a közélet és a közegyház számára nyújtani tud. S egyáltalán a minőségi és akadémiai teológiai diszkussziók nem szorulnak a konferenciák elvi síkjára, hanem annak mindig vannak egyházat és gyülekezeteket érintő hatásai. De a teológia és a református gondolkodás nem állhat meg az egyház határainál, hanem annak valóban van közéletet és nyilvánosságot érintő és segítő relevanciája.
Az együttlét nem volt előzmények nélküli és a folytatás sem marad el: 2004-ben szintén Emdenben, 2007-ben Debrecenben tartottak konferenciát a magyar és németnyelvű református teológusok, és tervek szerint 2014-ben folytatódik a fenti téma további elmélyítése. A konferencián elhangzott előadások – a 2007-i találkozóhoz hasonlóan – rövidesen publikálásra kerülnek. A konferencia résztvevői és előadói: Fazakas Sándor, Peres Imre, Ferencz Árpád, Kovács Krisztián (Debrecen, 1); Karasszon István (Budapest, 1); Győri István (Sárospatak, 1); Juhász Tamás (Kolozsvár, 1); Michael Beintker (Münster, 1); Eberehard Busch (Göttingen, 1); Andreas Lindemann (Bielefeld, 1); Ulrike Link-Wieczorek (Oldenburg, 1); Georg Plasger (Siegen, 1); Michael Weinrich (Bochum, 1); Michael Welker (Heidelberg, 1); Ulrich H.J. Körtner (Bécs). A konzultáció a Fritz Thyssen Stiftung für Wissenschaftsförderungalapítvány támogatásával került megrendezésre.
(K.K.)