Ünnepi koncert Körösladányban

Tisztelt Vendégeink, kedves barátaink!

 

Szeretettel köszöntök minden megjelentet, városunk vezetőit egyházközségünk elöljáróit, szolgatársainkat, távolabbról érkezett gyülekezeti küldöttségeket, a mi gyülekezetünk tagjait és minden körösladányi lakost!

 

A reformáció 500. évében illő megállnunk, és visszatekintenünk, hogy mi lehetet a mozgatórugója annak az óriási változásnak, az újrafelfedezésnek, amely emberek millióinak Istennel való kapcsolatát gyökeresen megváltoztatta. Nem csak a rítusba, nem csak a vallásosság mechanikus gyakorlásába lehelt életet és tette pragmatikussá, hanem új viszonyrendszert alakított ki. Ez a minőségi változás pedig az volt, hogy az ember rájött arra, amit rég elfelejtett: szüksége van Istenre. Szüksége van, mert hiába próbálja középkori tézisekre építeni múlandó életét. Nem tudja elnyomni magában az igazságot: van az embernek lelke és van Istene, aki gondoskodni akar a lélekről. 

 

 

Ezt a gondoskodó Istent nekünk, 21. századi embereknek szintén újra meg kell találnunk. Isten nélkül az élet puszta vegetáció és múlandó örömök, feledésbe merülő öncélú pillanatok sokasága. 

 

Nem csak a reformátorok életben láthatjuk, hogy ez az Istenhez vezető út milyen rögös. Oly sok mindennel kell megküzdenünk, hogy rátaláljunk a minket megmentő Istenre, hogy önmagunk erejéből ez az út lehetetlen. De mindebben mégis ott áll mellettünk Ő, aki reménységet ad, hogy életünk nem puszta véletlenek sorozatának végterméke.

 

A ma esti koncert két műve egy-egy zsoltár szövegre írt zenemű. Egy-egy imádság. Egy-egy őszinte kifakadás Isten felé vágyódásról, nehézségről, küzdelemről vagy éppen a megtalálás öröméről.

 

Átérezhetjük, hisz a zsoltárosokhoz hasonlóan mi is ugyanazokkal az élet kérdésekkel, lét kérdésekkel találkozunk.

 

Mai társadalmunk félreértelmezése, hogy ha a többség ki akar valamit iktatni az életből, a közéletből, akkor a többségi döntés mindig helyes döntés. Ez tévedés. Szemünk előtt tűnik el oly sok érték, amelyek révén lehettünk azzá, akik vagyunk. Ezen örökséget pedig olyan könnyedséggel játsszuk el, hogy hamar azt is elfeledjük, hogy valaha a miénk volt. 2017-ben ott tartunk, hogy Kodály országában már nem csak a gyermekek nem tudnak énekelni, de szüleik sem tudják arra megtanítani utódjaikat. Komolyzene, oratórium, zsoltárének, klasszikus hangszerek az átlagembert nem kötik le. Mi mégis itt vagyunk, mert kell nekünk a letisztult üzenet, számolni akarunk értékeinkkel, tapasztalni akarunk rendkívüli eseményeket, és örökséget akarunk hagyni, miközben egy mindenkori reformálódásra van szükségünk. Én hiszem, hogy ez a mai este is közelebb visz minket ehhez. 

 

  

 

Köszönetet szeretnék mondani a Körösladány Város Önkormányzatának a folyamatos támogatásért, gyülekezeti tagjainknak az áldozatvállalásért, a Kodály Filharmónia Debrecennek és vezetőjének, Somogyi-Tóth Dániel karmester úrnak, hogy ugyanazt látta ebben a ma estében amit én: A misszió lehetőségét!

 

Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a Dicsőség!