Balczó András személyes bizonyságtétele Mezőberényben

Magyar társadalmunk egyik jellemzője a lelki bezárkózás. Kevéssé vagyunk nyitottak egymás felé, s szeretnénk megmaradni saját világunkban a magunk gondolataival. A világról és az eseményekről alkotott nézetünk mögé zárkózunk, s ezzel bástyákat emelünk magunk köré. De vannak pillanatok, amikor mégis megnyitjuk lelki bástyáink kapuit, és engedjük, hogy a szívünket egy szó, egy gondolat megérintse és megragadja. Ez történt meg 2012. március 21-ének estéjén a Mezőberényi Református Gyülekezeti Házban, a Kálvin téri esték rendezvénysorozat nyitó előadásán, ami nem is egy előadás volt, hanem egy személyes és őszinte bizonyságtétel Balczó Andrástól, világ- és olimpiai bajnok öttusázónktól.

Egy Krisztust követő ember alakja állt előttünk, akit az a kérdés vezérelt és vezérel ma is, amit Pál apostol is megfogalmazott a damaszakuszi úton: „Mit cselekedjem, Uram?” (ApCsel 22,10) Mert rádöbbent arra, már a sport terén elért sikerei alatt is, hogy a boldogság elérése nem emberi akarásból származik. Az önmagában nem hoz eredményt, ha az ember csak akarni akar. Vele is előfordult, hogy beleesett ebbe a csapdába. Az 1979-es müncheni olimpián meg akarta szerezte az olimpiai bajnok címet egyéniben. Nagyon akarta, görcsösen ragaszkodott céljához, s közben magán érezte a felé mutatott külső elvárást is. A páston mégis azt tapasztalta először, hogy nem fog sikerülni. Kapta, és nem adta a találatot. Úgy érezte a lehetőség egyszerre szertefoszlik. Lelkileg egy pillanat alatt összetört, de azután hirtelen meg is nyugodott, mert elengedte a görcsös ragaszkodást. Nyugalommal vívott tovább, és ezután csak adta, és nem kapta a találatot. Átélte annak a valóságát, amit egyik énekünk így ad vissza: „Az Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.” A vágyat és célt a múltnak adta, és érezte, hogy az Isten az övé. A felülről érkező mennyei erő csodálatos módon mégis elsegítette a célhoz, és az Úr megadta számára az első egyéni olimpiai bajnoki címet. De ez nem emberi akarásból született, hanem Isten ajándékaként lett az övé.

Az aktív sporttól való visszavonulás után azt kereste, ami teljességet adhat az életének. Szerette volna segíteni az öttusa felnövekvő nemzedékét, de nem kapott rá lehetőséget. Tíz esztendő csöndes várakozása után abban találta meg a hivatását, hogy Magyarország területén különböző közösségekhez ellátogatva beszéljen arról, hogy mit jelent embernek, teremtménynek lenni, olyannak, aki Teremtő Isten akaratát akarja érvényesíteni az életében. Úgy látja, hogy a mai világban az egyik legnagyobb probléma az, hogy az ember nem hajlandó magát teremtménynek tekinteni, nem folyamodik Istenhez. A hűségnek is egyre kevesebb jelei tapasztalhatóak. Ellentmondásos módon éppen ez adja meg a hűség értékét – mert minél kevesebb van belőle, annál nagyobb érték. Pedig nagyon lényeges eleme volna az emberi életnek a hűség egymás és Isten iránt. Ugyanis a mai világban az emberek lelkét rabolják el a Sátánhoz tartozó hazugságra épülő hatalmasságok. Nekünk ehhez mégis szelíden kell viszonyulnunk, de úgy, hogy kimondjuk az igazat. Tartózkodni kell attól, hogy a Sátán eszközeit használjuk, és Vele közösséget vállaljunk. Számunkra a főhatalom és erő, Jézus Krisztus. Meggyőződéssel kell Jézus mellett állnunk, nem érdekből. Az érdek azt keresi, ami személy szerint emberi elgondolásból jó lehet. Az Istenben való meggyőződés pedig nem más, mint az Istenre való ráhagyatkozás, ahol elfogadjuk életünkben Isten akaratát.

Március 21-ének estéje maradandó pillanatokkal ajándékozta meg a mezőberényi református gyülekezetet. Egyszerűen azért, mert Balczó András nem híres és nagyformátumú sportolóként nyilatkozott meg – pedig ő valóban az –, hanem csak Isten gyermekeként. Szavai előtt nem lehetett más tenni, csak megnyitni a szívünket, kitárni lelkünk bástyáinak kapuit, mert Balczó András életének üzenete hiteles és igaz.

Románné Tóth Julianna, református lelkipásztor