II. Erdőháti Református Nőszövetségi Találkozó Tisztaberken

A találkozó mottója a Máté 25,21 volt: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután" Az alkalom énektanulással kezdődött, amit Dr. Szűcs József nyugdíjas lelkipásztor vezetett. Ezután Igét hirdetett Bogya Kis Mária, a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének elnöke, (Szatmárnémeti Szamosnegyedi Református Gyülekezet lelkipásztora, 1), Tábita története alapján. Már az Ige üzenete megerősítette a résztvevőket abban, hogy nagy szükség van a gyülekezetekben, az egyházban, mint Krisztus testében a női tulajdonságokra, a női munkára. Meghatódva hallgattuk az igehirdető személyes vonatkozású történetét is: mit is jelentett egykor a Ceausescu érában a hosszú áramszünetek óráiban, látni Kispeleskéről a „fényárban" úszó Zajta körvonalait.

Tovább erősödhettünk keresztyéni hitünkben és református összetartozásunk tudatában, amikor találkozónk a Debrecenből érkezett Szécsi Andrásné, Emike néni (Tiszántúli Református Egyházkerület Nőszövetségének titkára) előadásával folytatódott. „...mint férfi, kit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én"- ezzel az ézsaiási igével mutatott rá a női tulajdonságok és képességek fontosságára és helyére az Isten népe között. Megtudtuk, az első nőszövetségeket Erdélyben Trianon után a történelmi szükségszerűség hozta létre. Amikor „a magyar férfiak perbe szállnak Istennel", akkor Nagy Károly erdélyi püspök Pilder Máriát bízza meg „Menjen Mária, keresse meg az asszonyokat, ismertesse meg velük az Úr Jézust. Tanítsa meg őket imádkozni, hogy behozzák a férjüket a kiürült, elárvult templomokba". Áttekintettük röviden a magyarországi nőszövetség megalakulásának történetét is, majd Szécsi Andrásné a nőszövetségek legfőbb feladatát „az emberek Krisztushoz vezetésében" határozta meg. Minden egyéb ennek a része kell, hogy legyen. Ma, amikor a szellemi értékek válságát éljük, át, fontos, hogy a nőknek is egyértelmű, igei üzenete legyen gyermekvállalásról, családról, házasságról, munkáról, hivatásról. Megtudtuk, a Tiszántúlon 400 gyülekezetben van már nőszövetség és „hála Istennek, a nők szervezetten vagy spontán munkálkodnak a gyülekezetekben, és milyen jó lenne, ha még intenzívebben és céltudatosabban menne ez a szolgálat és az egyházközségek vezetői is értékelnék a nők szervezett és önkéntes munkáját."

A találkozó második felében minden ott lévő nőszövetség beszámolt eddigi munkájáról és terveiről. A Penyigei Református Nőszövetség egy énekkel emlékezett meg egyik nőtestvéréről, akit idén magához szólított az Úr.

Végül játékos, elgondolkoztató önismereti rész következett Szűcsné André Ildikó vezetésével. Ennek nyomán mindenki elgondolkozhatott azon, hogy ő maga milyen helyet tölt be, vagy tölthetne be a Krisztus testben (1.Kor.12, 1), és melyek azok a tipikus női munkakörök, amelyeket a legfontosabbnak tart. Ezt a témát még tovább boncolgatták az asszonytestvérek a kiscsoportos beszélgetésben is, ahol a csoportokat a jelen lévő nőszövetségi elnökök, illetve lelkipásztornők vezették.

Fél egykor mindenki kellőképpen megéhezve ülhetett le a tisztaberki idősek otthona kis faházában, szépen megterített asztalokhoz, ahol finom töltött káposztával és süteményekkel, üdítőkkel látták el a tisztabereki asszonyok a vendégeket.

Köszönet legyen a szép alkalomért a Tisztabereki Református Nőszövetség tagjainak, Tisztaberek Önkormányzatának, a Szatmári Református Egyházmegyének, akik anyagiakban is támogatták a rendezvényt. De mindenek előtt legyen hála és dicsőség Istennek, aki egybegyűjti egykor az Ő népét és  így szól hozzá : „Jól van jó és hű szolgám, a kevésen voltál hű, sokat bízok rád ezután"

Szűcsné André Ildikó
tisztabereki nőszövetségi elnök, túrricsei lelkipásztor