Vitális Sándor - nyugalmazott vasdiplomás református lelkipásztor - 1926-2017.
Vitális Sándor Kisújszálláson született 1926. november 2-án, szülei Vitális Pál és Szilágyi Etelka. A két szülő mellett 4 testvér ülte körül a családi asztalt.
Egy éves korában járványos gyermekbénulás támadta meg, a szülők mindent megtettek, hogy a fiukat gyógyítassák, de a gondos orvosi ellátás mellett is a jobb lába béna maradt. Négy éves korában tanult meg járni.
Iskoláit a Bittner falusi Általános Iskolában kezdte, majd a városi Református Fiúiskolában folytatta, 1945-ben a kisújszállási Horthy Gimnáziumban érettségizett.
Életének korai szakaszában már fontos volt a református hit, bekapcsolódott a gyülekezet Vasárnapi Iskolai szolgálatába. A megtapasztalt hit megérlelte benne, hogy jelentkezzen a Debreceni Hittudományi Egyetem lelkész szakára, amit 1950. szeptember 28-án végzett el.
A fiatal lelkész életében a hit mellett Isten segítő társat is adott az előtte álló szolgálatra Kovács Margit személyében. Közös életükre Isten áldását 1951. december 20-án kérték a debreceni Kistemplomban.
Isten megajándékozta őket két lánnyal: Margit 1952. október 29-én, Ózdon, Márti 1955. november 11-én, Kisvárdán született. A családjuk vezérigéje 1Kor 13,8 „A szeret soha el nem fogy.”.
Isten a lelkészházaspárnak a szatmári és beregi országrészt jelölte ki lelkészi szolgálatuk fő területéül.
Szolgálati helyei:
Nyírmeggyes 1950-51. esperesi segédlelkész, Ózd-Járdánháza 1951-55. lelkészi szolgálat, Benk 1955-59. második lelkészi szolgálat, Gulács 1959-79. harmadik lelkészi szolgálat, Kisvarsány 1979-1990. negyedik lelkészi szolgálat.
Olyan lelkipásztor volt, aki nem csupán Istentiszteletek idején szolgálta a rábízott híveket, hanem azon túl is a közösség meghatározó személyisége, éltetője volt. A kapujuk mindig nyitva állt, bárki bármilyen problémával fordulhatott hozzájuk.
Isten nem csak a szolgálatában áldotta meg a lelkész házaspárt, hanem a családi életük is kiteljesedett. Lányaik férjhez mentek, 3 unoka, majd 3 dédunoka aranyozta be életüket.
Krisztusi szeretettel hajolt le a szenvedőkhöz. 1981-2003-ig a Mozgáskorlátozottak Országos Szervezetének Szabolcs megyei majd Szolnok megyei szervezetében folytatta tevékenységét. A Berekfürdői Megbékélés Házában 15 éven át szervezte a gyülekezetközi, ökumenikus gyógyító, lelki gondozó találkozókat.
40 évi szolgálat után 1990. október 1-én nyugdíjba vonult, visszatérve a gyökerekhez Kisújszállásra költöztek, gyermekkora színhelyére. Így mindennap láthatta a Vitális tanyát és a Nyugati temetőt, ahol ősei pihennek.
Nyugdíjas éveit aktívan élte meg a Kisújszállási gyülekezetben, amelynek előbb presbitere, majd a főgondnoka lett. A Nagykunsági Egyházmegyében 12 évig pénztárnok volt. De nem feledte el Kisújszállás népe, mint lelkipásztort, több alkalommal felkérték szolgálatra.
Szolgálati naplója szerint 239 gyülekezetben hirdette Isten igéjét.
Gulácson 2007-ben, Kisvarsányban 2015-ben érdemelte ki a díszpolgári címet, amelyet nagy örömben családja körében vehetett át. Ezeken az alkalmakon érezhette meg, hogy mennyire szerették őt, hogy nem feledték el annyi év után sem.
2013 októberében beköltöztek a helyi Idős Otthonba, ahol 8 nap után, 2013. október 26-án szeretett felesége meghalt. Ekkor kezdte életrajzi könyvét megírni, amelynek választott mottója: „Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád halálod után, írj valamit, amit érdemes olvasni, vagy tégy valamit, amiről érdemes írni.” Franklin.
Nem nehéz megrajzolni Nt. Vitális Sándor jellemrajzát, Isten és a lelkészi szolgálat volt az első a számára. Bölcs, szavaiban, tetteiben megfontolt, nyugodt ember volt, aki mindig a békességet kereste. Ez a békesség jellemezte az utolsó napjait, óráit is. Így készült a Mindenélők útjára.
2017. szeptember 8-án csendben, békésen visszaadta lelkét Teremtő Urának.
Gyászistentisztelete 2017. október 4-én, szerda délelőtt 11 órakor a Kisújszállási Református Templomban nagy részvét mellett volt. Ft. Fekete Károly püspök úr a 131. zsoltár alapján hirdette Isten vígasztaló igéjét, majd a Nyugati temetőben hű hitvese mellé helyeztük el hamvait örök nyugalomra, ahol Nt. Szilágyi Gábor Miklós elnök-lelkész végezte a síri szolgálatot.
„Uram, nem fuvalkodik fel a szívem,
nem kevély a tekintetem.
Nem törekszem arra, ami túl nagy
és elérhetetlen nekem.
Inkább csitítottam,
csendesítettem lelkemet,
mint anya a gyermekét,
Mint a gyermek, olyan most a lelkem.
Bízzál, Izráel, az Úrban
most és mindörökké!”
131. zsoltár