„Én vagyok a feltámadás és az élet…”
A reformáció ötszáz éves évfordulója alkalmából a Debreceni Református Egyházmegye szószékcserét hirdetett az egyházmegye gyülekezeteiben. A program keretében a gyülekezetek lelkipásztorai az arra kijelölt vasárnapon, egy igehirdetés erejéig, szószéket és gyülekezetet cserélnek.
A szószékcsere-programban szeptember 24-én a Lencztelepi Református Missziói Egyházközségben egyházkerületünk püspöke, dr. Fekete Károly tartott istentiszteletet.
Püspök Úr a gyülekezet köszöntése, a kezdő zsoltár eléneklése és a bűnbánati könyörgés után a lekciót János evangéliuma 11. részének válogatott verseiből olvasta fel. A prédikáció további része János evangéliuma 12. részének 1- 8 szakaszára terjedő verseire épült.
János leírásában Lázár feltámasztása nem elsősorban Jézus Lázár iránti szeretetének megnyilvánulása, hanem – mint ahogy az az Írásokban több helyen is egyértelműen megfogalmazódik – a csodatételek sorában ez is Isten dicsőségét szolgálja. Márta szemtanúja lesz testvére feltámadásának, amelynek az ő hite szerint az utolsó napon kellett volna megtörténnie. Ekkor hangzik el Krisztus egyik legtöbbet idézett mondata, amely a ma élő keresztyének számára is alapútmutatás: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. ” Jézus a Húsvét előtti napokban végigjárja az utat, ami a halálból az életre vezet, és azért, amit saját vére és teste által az emberiségért tesz, nem vár hálát. Lázár történetében annak nővérei, Márta és Mária viselkedésének vizsgálatával mutatott rá Püspök Úr, milyen módokon lehetünk hálásak az Úrnak.
Márta szolgálata, ahogyan a vacsorára egybegyűlteket kiszolgálta, hétköznapi tettek sorozata, de ezek szükségesek a mindennapokban: ő ezen a módon tudta csak háláját közvetíteni Jézus felé. Míg nővére, Mária, a legdrágább olajjal kente be Jézust. Mária szolgálata, amely hálájának kifejezése Jézus felé, Jézus számára újabb eszköz a saját halálának előre vetítéséhez. A jelen lévő iskárióti Júdás megjegyzése, miszerint a drága kenet elpazarlása helyett inkább el kellett volna adni azt, és az érte kapott pénzt szétosztani a szegények között, egy „mintha-keresztyéni” megnyilvánulásnak tekintendő: mintha keresztyénként a szegények megsegítését tartaná szem előtt, holott ekkor is arra a pénzre gondol, amit jelen esetben nem tud magáévá tenni.
Fekete Károly igehirdetésében elmondta: Krisztus követői nem csak egyháztagok, hanem cselekvő, hétköznapi szolgálattal és hétköznapi hűséggel is szolgáló tagjai a gyülekezetnek.
A záróimádság és a hirdetések után Püspök Úr az ároni áldással engedte útjára a lencztelepi gyülekezetet.
Ezúton is köszönjük szolgálatát, imádságainkban hordozzuk, életére, munkájára, családjára kérjük Isten áldását!