2017. szeptember 25.

Lelkészbeiktatás az Eperjeskei Református Egyházközségben - hanganyaggal

Szeptember 23-án iktatták be Iván Barnát az Eperjeskei Református Egyházközség lelkipásztoraként, aki 11 éve teljesít már ott szolgálatot. Az Igét dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette.

„A beiktatás nagyon sok kérdést vet fel, és sok mindenről hoz új gondolatokat, amelyek egy lelkipásztor és egy gyülekezet életében is fontosak. (…) Fel kell tenni azt a kérdést, hogy parókián, gyülekezeti termen, templom felújításon, pályázatokon kívül, tudunk-e olyan dologról beszélni, ami nem kövekhez és malterhez kapcsolódik, hanem ahhoz az egyházhoz, amelynek Krisztus a feje. Ilyenkor végig kell gondolni, hogy mit is tettünk az elmúlt tizenegy esztendőben, ebből a szempontból” – mondta Iván Barna.

alt

Eperjeske 1200 fős település, közel Ukrajna határához. A gyülekezet életét is befolyásolja az, hogy a településről nem csak a fiatalok, hanem a középkorúak is elvándorolnak munkalehetőséget keresve. Az elmúlt tizenegy évben azonban – Istennek hála – nem csökkent nagymértékben a gyülekezet létszáma, az ünnepi alkalmakon és úrvacsorás istentiszteleteken pedig mindig többen szoktak lenni.

alt

Az egyházközség igyekszik segíteni a rászorulóknak, munkát biztosítani a helyieknek, és ezen felül az igei alkalmakon is mindig nagy figyelmet kapnak, akik segítségre szorulnak. A gyülekezet életében arra is próbálják felhívni a figyelmet, hogy a gyermekek számára sokkal többet jelentenek a nem kézzel fogható dolgok, hiszen azok olyan értékek, amelyek egész életükben jelen lesznek. “Az ember boldogsága nem attól függ, hogy mije van, hanem attól, hogy milyen értékrenddel szemléli a világot.”

Iván Barna egyik meghatározó emléke gyermekkorából az, amikor a lelkipásztor édesapja, aki a Tiszaladányi Református Egyházközségben szolgált, meghívást kapott az olaszliszkai gyülekezetbe. Mikor bepakoltak a teherautóba a költözéskor, és készen álltak az útra, látta, hogy az emberek sírnak. “Gyermekként ez egy emberi dolognak tűnt, hogy valaki elköltözik, és ezért szomorúak az emberek. Idővel azonban megértettem, hogy amikor valaki idegen lelkipásztorként bekerül egy gyülekezetbe, azok az emberek, akik körülveszik nem rokonok, nem is barátok, vagy ismerősök, hanem sokkal inkább gyülekezeti tagok, akik később rokonná, baráttá és ismerőssé válnak, és egy nagy család formálódik a közösségből.”

Ezt élte meg később lelkipásztorként is, amikor megtapasztalta, hogy mit jelent bekerülni egy-egy gyülekezetbe, ahogy hatodévben Biharkeresztesre került, majd önálló helyre, Eperjeskére költözött.

A beiktatás számára egyfajta megerősítés ünnepi keretek között, annak a kifejeződése, hogy tizenegy év után is szeretetben, megbecsüléssel tudnak együtt munkálkodni, miközben már jól ismerik egymást a gyülekezettel.

alt

Az ünnepi alkalmon dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az Igét a Zsolt. 126. alapján, amely Iván Barna és felesége esküvőjén hangzott fel legutóbb.

alt