A Szentírás vándorútja a Nádudvari Református Egyházközségben

A szomszédos Püspökladány lelkipásztorát és gondnokát gyülekezetünk népes kis közössége fogadta ez ünnepi alkalomból. Jó volt megtapasztalni, hogy az egyházkerületi program célkitűzése – miszerint a Biblia mozdítson meg egymás felé is bennünket -, nálunk is, konkrét mozdulásokkal megvalósult.

Hiszen volt, aki családjával együtt, kisgyermekének kezét fogva érkezett; volt, aki autójával az utcájában élő időseket hozta el. Jó volt hallani, hogy már a meghirdetett alkalom előtti órákban is egymást buzdították a testvérek: gyere el, én is ott leszek! Az alkalomhoz kapott ünnepi liturgiát igyekeztünk hűséggel tartani, presbiterjeink, gyülekezeti tagjaink között előre felosztva, megbeszélve a rendet.

Jó volt megtapasztalni, hogy nem csak hogy meghallgatásra találtak a liturgiában való részvételre, szolgálatra vonatkozó felkéréseink, de önként is odaléptek hozzánk többen is, hogy hadd vállaljanak ők is akár csak néhány versnyi igeszakasz felolvasásával szolgálatot.

Így hangzott fel a számunkra kijelölt Példabeszédek könyvének 21-22. fejezete és az Efézusi levél 2. fejezete sok nádudvari, hitben élő ember tolmácsolásában.

Gyülekezetünk énekkarának tagjai pedig külön énekszolgálattal készülve járultak hozzá a  fogadás méltóságához. Alkalmunk végén áldást kértünk a következő, a hortobágyi gyülekezet állomására, majd pedig az alábbi igét kísérve, aláírásainkkal hagytunk nyomot az emlékkönyvben:

„Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5Mózes 30,11-14)

Gyallai Henrietta