Égő szívvel gondolták újra és vitatták meg a 95 tételt

Tobias, Konstantin, David, Philemon és Timotheus, saját szavaikkal élve „égő szívvel” érezte szükségét annak, hogy a lutheri 95 tételt újragondolja (https://bekenntnis95.wordpress.com/startseite/; magyarul: http://www.arpadter.reformatus.hu/index.php/reformacio-emlekev/222-95-tetel-a-manak). Ezzel próbáltak ébresztőt fújni elsősorban a Németországi Protestáns Egyház (EKD) lelkészeinek, püspökeinek és a hitoktatóknak, de valójában minden felelős egyháztagnak. Azt tapasztalták ugyanis, hogy keresztyénségünk lényegi üzenetét olykor a lelki vezetők sem hangsúlyozzák eléggé, azaz azt a központi üzenetet, hogy Jézus Krisztus halált szenvedett, feltámadt, megtérésre hív és egyedüli utat kínál az Atyához. Nagy gond van akkor, ha a lényeg helyett minden másról szólnak a prédikációk és az egyházi nyilatkozatok, például politikai kérdésekről (választások, menekültek, stb., 1), erkölcsi magatartásmintákról, évfordulókról. Vagy lehet, hogy a hitkérdésekről esik ugyan szó, de csak hangzatos szavakkal, nem úgy, hogy bűnvallásra és életük megváltoztatására ösztönözze az embereket. Pál apostol nyomán („ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is”, 1 Kor, 15,14) kimondhatjuk, hogy hiábavaló a törekvésünk akkor is, ha a feltámadás tényét és üzenetét nem tudjuk eljuttatni az emberekhez. Sok mindenhez kell alkalmazkodnia egy XXI. századi keresztyénnek, de az üzenetünk lényegét, Krisztust, mint aki egyedüli megoldást adott, nem adhatjuk fel. Ahogy azt sem, hogy ezt az üzenetet továbbadjuk, betöltve tanítványi küldetésünket.

Az Árpád téri gyülekezet Klaus Douglass “Az új reformáció” című könyvét közösen olvasó-megvitató köre bukkant a német fiatalok kezdeményezésére, és egyből felkapták a fejüket, amikor azt olvasták a tételeik közt, hogy ők a Németországban is nagy figyelemmel kísért 2017-es reformáció-jubileum teljes ünnepségsorozatát feladnák, hogy helyette a bibliai örömhírt juttassák el az elbizonytalanodott hitű emberekhez. Ugyanis a heti beszélgetéseink célja éppen az, hogy a gyülekezetünk is kézzelfoghatóan hozzátegyen valamit az 500 éves évfordulóhoz. Nem konzerválva vagy lezárt, múltbeli eseményként kezelve a reformációt, hanem egy szüntelenül megújuló törekvésként, ami újra és újra Krisztust helyezi a középpontba. Mivel ez a gondolat mára kissé megfáradt, éppen ezért kell nekünk itt és most újra felelevenítenünk. Kézenfekvő volt, hogy hívjuk meg a tételek szerzőit és beszélgessünk az általuk felvetettekről. Gyülekezetünk mellett lelkesen fogadta az ötletet az Egyetemi Gyülekezet és a teológus hallgatók egy csoportja is. Összesen három esti beszélgetésre került sor: az Egyetemi templomban és az Árpád téri gyülekezeti teremben nyilvános vitát tartottunk, végül az ötletadó bibliakör kibővített alkalmát tartottuk meg vendégeinkkel. Az Európa Rádió és a Debrecen Televízió is készített riportműsort az események kapcsán.

Különleges élmény volt megismerni ezeket a huszonéves fiatal egyetemistákat, akik azért írták le a gondolataikat és vállalták, hogy akár a kritika céltáblájává legyenek, mert felelősséget éreztek azért az Egyházért, ahol pár év múlva majd lelkészek lesznek. Az emberekért, akiknek a lelki vezetői lesznek. Ráadásul úgy tudtak együtt dolgozni, hogy közben nem adták fel a saját eltérő egyéniségüket.

A hivatalos események mellett meglátogatták istentiszteletünket (ahol örömmel énekelték együtt velünk az "Erős vár a mi Istenünk"-et, 1), olvastunk együtt Bibliát, beszélgettünk a böjtről és a misszióról az ebéd felett, és megtekintettük a környék néhány látnivalóját.

Azt, hogy mire jutottunk együtt, és ők hogy érezték magukat, mondja el Tobias Kolb, a csapat egyik tagja:

„E vállalkozásba azért fogtunk bele, mert a német evangélikus egyház már nem eléggé erősen hirdeti Jézus Krisztust, mint az egyetlen utat az Atyához és az üdvösséghez. Ezért megpróbáltunk saját tételeinkben is a Biblia központi pontjaira, az „engesztelő halál”-ra és „feltámadás”-ra nagyobb hangsúlyt fektetni. 95 tételt írtunk nyelvileg Lutherre támaszkodva a Jn 16,6 igehelyhez, ahol Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” Már az elején nagyon örültünk, hogy a tételeink eljutottak Debrecenbe - és természetesen a gyülekezet barátságos meghívásának is. Berecz Péter, a gyülekezet egyik tagja lett figyelmes a kezdeményezésünkre a német nyelvű, evangélikus folyóiratban, az Idea-ban és kezdeményezte a magyar fordítást. A tartózkodásunk első napján az egyetemi hallgatók körében folytattunk beszélgetést, és az élénk diszkusszió az éjszakába nyúlt. Nagyon izgalmas volt számunkra megismerni a magyar helyzetet, és teljesen más háttérrel rendelkező hallgatókkal beszélgetni. A gyümölcsöző beszélgetés közben sok esetben fedeztünk fel hasonlóságokat.

A következő napokban kétszer adódott alkalmunk a gyülekezet tagjaival beszélgetni, és az egész közösségnek tartottunk egy rövid előadást a tételeinkről és törekvésünkről. Nagyon izgalmas volt számunkra, hogy a megismerhettük a gyülekezet tagjainak életkörülményeit, és személyes kérdéseket tettek fel, mivel korábban sok anonim internetes kommentet kellett feldolgoznunk a projektünk kapcsán. Kétségtelenül kiderült, hogy a Jézus általi megváltással és halál utáni feltámadással kapcsolatos kérdések Magyarországon is nagy szerepet játszanak, még akkor is, ha a magyar gyülekezetekben nincs annyi vitatott kérdés ezzel kapcsolatban, mint Németországban. Egy keresztyén rádióadó és egy helyi televízió is készített interjút velünk, ez új élmény volt számunkra. Örültünk az kezdeményezésünket övező érdeklődésnek, ugyanakkor ez kihívást is jelentett számunkra. Nagyon hálásak vagyunk a látogatásunk során tapasztalt nagyszerű vendéglátásért. Az esti beszélgetések közti és utáni időben Péter vezetésével megismerhettük Debrecent és környékét, és a Hortobágyi Nemzeti Parkra is vethettünk egy pillantást. A kultúrprogramokat színesítették látogatásaink a Hittudományi Egyetemen és a Nagyerdei Stadionban. Az utolsó esemény a vasárnap reggeli istentisztelet volt, amely alkalmával elbúcsúztunk. Mindent egybevetve nagyon hálásak vagyunk a Debrecenben töltött időért és örülünk az élményeknek, amelyeket a gyülekezettel és a városban átélhettünk.”

Kérünk minden kedves olvasót, hogy imádkozzanak a minket meglátogató német evangélikus testvéreinkért és további reformációs munkájukért!

Arany Barbara – Berecz Péter
Fotók: Dezső Attila és Berecz Péter