"A Szentírás vándorútja" a Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközségben
Örömmel töltött el minket, hogy hozzánk is megérkezett a díszkötésű vándorbiblia, nem is akármilyen körülmények között. A Debrecen-Kossuth utcai gyülekezet szép számú küldöttsége fáklyával a kezében hozta át a Szentírást a szabadságtelepi városrészre.
A két gyülekezetet a Faraktár úti vasút feletti híd köti össze. Amint ennek a hídnak fontos szerepe van a két városrészen élők életében, úgy lelki életünkben is ugyanilyen fontos a hit.
Talán nem véletlenül helyezkedik hangzásban olyan közel egymáshoz ez a két szó a magyar nyelvben – híd és hit –, hiszen hasonló szerepet töltenek be: összekapcsolnak. Erre a hídra ma estétől úgy tekintünk, mint református hitünk erős hídjára, amely összekapcsol minket a Kossuth utcai és a híd túloldalán található többi református gyülekezettel.
Mint ahogyan minden hídnak erős pilléreken kell támaszkodnia, úgy a reformáció 500. és a Tiszántúli Református Egyházkerület 450. évfordulóján egyházunknak továbbra is azokon a pilléreken kell nyugodnia, amelyeket a reformáció korában fektettek le: Sola Scriptura, Sola Fide, Sola Gratia, Solus Christus és Soli Deo Gloria. Mert ahhoz hogy egy híd stabil legyen, a pilléreknek is erősen kell állniuk.
A Kossuth utcai gyülekezet legidősebb presbitere Barabás József nyújtotta át a vándorbibliát gyülekezetünk gondnokának, Deák Gábornak, Tóth Tamás lelkipásztor szavai kíséretében. Jó volt együtt énekelni, együtt imádkozni és együtt hallgatni az ószövetségi és újszövetségi igéket.
Jó volt látni, hogy ennyien – mintegy 100 fő – odafordultak a tisztán és erőteljesen felhangzó Ige irányába. Jó volt megerősödni abban, hogy Isten Igéjét mondani kell, hogy meghallják az emberek, meghallják a gyermekek és az unokák.
Mert az Isten igéje nem marad hatás nélkül. Előbb vagy utóbb kifejti erejét. A mi feladatunk ma is és a jövőben is az, hogy az Igét tisztán megszólaltassuk, és folyamatosan hallhatóvá tegyük!
A Szentírás először Lélek (hang) volt, utána betű lett, de ez a betű azt igényli, hogy újra, állandóan Lélekké, hanggá váljék, azaz hogy újra belekiáltsuk a világba, vagyis: hirdessük. Éppen ezért teljes bátorsággal hirdessük az Igét, mert velünk van az Úr! „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt!”
Isten áldása kísérje továbbra is a vándorbiblia útját olvasói és hallgatói körében!
„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1,3)
Nagy Gábor
lelkipásztor
Debrecen-Szabadságtelepi Református Egyházközség
Fotók: Máténé Judit