„Kanapé egy hatszáz éves templomban” - Beszámoló az 1517 perces Bibliaolvasó-maratonról Tiszacsegén
2017-ben a protestáns egyházak egyaránt kiemelkedően emlékeznek meg a reformáció 500 éves évfordulójáról. Emlékbizottságok által programsorozatok készülődnek méltón megünnepelni ezt a jeles évfordulót, valamint értékelni a reformáció fél évezredes hatástörténetét.
A Tiszacsegei Református Egyházközség egy olyan kezdeményezést kívánt megvalósítani, amely meglátásunk szerint üzenet és felhívás egyben.
- Üzenet, mert rámutat a reformáció „előszobájára”, amely merte, akarta újra elővenni, értelmezni és anyanyelven az emberek kezébe adni a Szentírást.
- Egyszerű, alázatos felhívás másrészt, hogy a mindnyájunk figyelmét az Isten Igéjére, akaratára fordítsa, amely középpontba helyezése nélkül egy-egy megemlékezés, programsorozat elveszti az értelmét.
Üzenet és felhívás szem előtt tartásával a gyülekezetünk Isten igéjét 1517 percen keresztül folyamatosan olvasta fennhangon, Isten házában, a templomban, ezzel tisztelegve a reformátor ősök, de legfőképpen Isten Igéje előtt, amely több mint négy évszázada szólhat magyar nyelven.
A Bibliaolvasó-maratonnéven meghirdetett program 2016. október 1-2. között került megrendezésre Tiszacsegén. Az igei gondolat, amely vezérelte a szervezőket:
„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz.”
(Józsué könyve 1,8)
A fentebb leírtak alapján a programunk célja egy sajátos megemlékezésvolt a nagy jubileumi évforduló „előszobájában”, illetve, hogy Isten igéje szóljon „éjjel és nappal”, remélve, hogy szíveket ér el, közösségünket RE-formálva.
Emellett társadalmi célkitűzéseink is voltak, így a helyi általános iskola diákjait, fiatalokat és a városi könyvtár munkatársait is megszólítottuk kezdeményezésünkkel, népszerűsítve az olvasást. Megtisztelő volt számunkra, hogy Nt. Szabadi Árpád, a Hajdúvidéki Református Egyházmegye esperese, valamint a helyi katolikus egyházközség plébánosa is részt vett a felolvasásban.
Rendezvényünkön 79 önkéntes felolvasó segített abban, hogy teljesíthessük a szimbolikus „idői távot” maratonunk során, azaz az 1517 percet, ami átszámítva 25 óra és 17 perc. A felolvasás október 1-jén, 8.43 perckor kezdődött és vasárnap 10.00-kor fejeződött be, pontosabban „átszakította” az istentisztelet célszalagját.
Ehhez a kezdeményezéshez sajátos jelképet választottunk: egykanapét, amely központi helyet foglalt el a több, mint hatszáz éves templomunkban. Ezen a kanapén váltották egymást a felolvasók 10, valamint 5 perces intervallumban. 1517 perc alatt végigolvastuk a Szentírás újszövetségi részét, valamint Mózes első könyvét, és Mózes második könyvének elejét. A szervezők kérésére az istentisztelet textusa (2Móz 6,23-7,2) az a történeti rész lett, ahol vasárnap 10.00-kor befejeződött az olvasás. Mózes megbízása alapján a lelkipásztor arról tett bizonyságot, hogy milyen csodálatos isteni küldetés és milyen közösség, család áll mögöttünk, amely bátorít, biztat arra, hogy életünket merjük az Isten igéje szerint élni és közösségünket „RE-formálni.” Az üzenetét megerősítette a templom közepén álló kanapé jelenléte. A lelkipásztor kiemelte, hogy ennek a kanapénak kettős üzenete van most:
- Lehet otthonosan, kényelmesen érezni magunkat a templomban, az Isten jelenlétében és törekedjünk arra, hogy egyre inkább otthonosan mozogjunk Isten igéjében, a Szentírás kézbevétele során. Fel kell számolnunk végre azt a tradicionális feszélyezettséget, amelyet sokaknak a templomi, vagy éppen a bibliai miliő okoz. Ugyanezt az üzentet erősítette a szombat délutáni két előadás, amelyen Nt. Czeglédi Péter Pál, hajdúbagosi lelkipásztor bátorított Isten igéjének olvasására, valamint Nt. Szakács György, a Debrecen-Kistemplom-Ispotályi Református Egyházközség lelkésze mutatott be egy bibliaolvasási gyakorlatot.
- A másik üzenete pedig az volt, hogy – mivel ez a kanapé, amelyen több, mint 25 órán át szólt Isten igéje, hamarosan visszatér „otthonába” -, merjünk, akarjunk istentiszteletet vinni otthonainkba szavainkkal, tetteinkkel, Isten igéjéhez igazodó életvitelünkkel. Legyen ez természetes része az életünknek!
A közel 120 főt „megmozgató” Bibliaolvasó-maratonon a legkisebb „induló” nyolc-, míg a legidősebb 89 éves volt. A fiatalok „frissítését” pedig az esti közös dicsőítés és az éjszakai szalonnasütés is segítette. E sajátos, lelki egészséget védő maraton után még a templompadokban ülők bóbiskolásai, meg-megszunnyadásai is örömmel töltötték el a szervezőket, lelkipásztorukkal együtt a záró istentiszteleten. Istennek legyen hála ezért az áldott Bibliaolvasó-maratonért!
A szervezők