Határmenti egyházmegyék találkozója Lónyán

Csegei István esperes köszöntőjében elmondta, hogy bár a történelem határt húzott, és megosztotta a magyarságot a nemzet és a nép él. A zsoltáros szavával bíztatott örömre mindenkit a gesztenyefák árnyékában, a Lónyai Kastélykertben: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsolt. 118, 24)

A megnyitó után Dr. Bölcskei Gusztáv hirdette Isten igéjét. Az igehirdetésre készülve a Kisvárdai Református Ifjúság előadásában hallgathattuk meg Wass Albert: a Bujdosó imája című megzenésített versét.  Előimaként hangzott el Dr. Baltazár Dezső zsinati elnök imádsága, mellyel megnyitotta az 1920. évi szeptember 28-ai zsinatot. A püspök a 61. zsoltár verseit olvasta fel, és bizonyságot tett közöttünk arról, hogy valóban egy menedéke lehet az embernek határon innen és túl és ez nem más, mint az Úr Isten. „Hiszen te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.” (Zsolt. 61,4) Ugyanakkor pedig emlékeztetett felelősségünkre miszerint mi vagyunk, a hitben élők, a lelkészek, a gyülekezet elöljárói, akik utat kell, mutassanak a menedék felé, és erről nem feledkezhetünk meg. Küldetésünk van, amelyet el kell végezni. Az előimában megjelenő hajó képe ma is jellemzi életünket. „Viharos vizekről, szélvészek ostromaiból gyülekeztünk ide, a magyar református egyház tördelt hajójának hajósai. A magunk csinálta kötelek, vitorlák elszakadoztak, az árbócok eltöredeztek, segítségért kiáltunk hozzád, hogy el ne vesszünk.” - fogalmazott Bölcskei Gusztáv, majd hozzátette: ott a remény, hogy van kihez kiáltani, hisz Krisztus ott van a hajón, és le tudja csendesíteni a tengert és biztos révbe szállít minket.

Az igehirdetés szolgálata után Zsukovszky Miklós, a Beregi Református Egyházmegye esperes vette át szót és végezte közöttünk szolgálatát és kínálta számunkra az Úr megterített asztalának áldott jegyeit. Az Úrvacsora alkalmával az esperesek osztották a jelenlévők részére Krisztus szent testét és vérét jelképező kenyeret és bort.

Az ünnepi istentiszteleten szót kapott Bartha Gyula is, a szatmári egyházmegye esperese, aki elmondta, hogy örömét kívánja megosztania a gyülekezettel, hiszen körünkben köszönthettük Madarasi Károlyt, a zsarolyáni gyülekezetből, aki 50 éves presbiteri és 47. éves gondnoki jubileumát ünnepelte ezen a napon. Ebből az alkalomból köszöntötte és ajándékozta meg őt és feleségét Dr. Bölcskei Gusztáv, Bartha Gyula és Kónya József zsarolyáni lelkipásztor.

Természetesen elhangzott a felhívás az adakozásra is, miszerint a perselyadományt a Péterfalvai Református Líceum számára ajánlották fel.Az ünnepi istentisztelet után ismét köszöntéseket hallhattunk.

A helyi vezető, Király Edit polgármester köszöntötte a megjelenteket és kifejezte örömét, hogy Lónya községe adhatott otthont ennek szép eseménynek. Az ő köszöntése után Dr. Czomba Sándor államtitkárt hallgathattuk meg, aki elmondta, hogy „évekig, évtizedekig nem tudtunk mit kezdeni június 4-ével, nem tudtunk neki nevet adni, de ma már tudjuk, hogy ez a nap nemcsak a fájdalom, a gyász, az értetlenség, a harag napja, hanem hivatalosan a Nemzeti Összetartozás napja is”.

Ezek után a házigazda gyülekezet lelkésze Erdei István következett, aki köszöntője mellett megajándékozta a hegyközcsatári gondnokot egy kis fenyővel, amiért cserébe partiumi földet kapott, hogy azt szórja szét a templom kertben, hogy földjeink, lelkeink újra egyesülhessenek.

Ezzel a délelőtti program véget is ért, és ekkorra már elkészültek az üstökben a finomabbnál finomabb vadasok, gulyáslevesek, amelyeket örömmel kínáltak és fogadtak a résztvevők. A Szabolcs-Beregi Egyházmegye Beregi részéből érkeztek az üstök és persze a szakácsok is, akik kora reggeltől igyekeztek minél ízletesebb ételeket készíteni.

A bőséges ebéd után az egyházmegyék bemutatkozó műsora következett. A Beregi Református Egyházmegye részéről a Nagyberegi Református Líceum diákjai készültek egy műsorral, melyben főleg Kárpátaljai költők verseit szavalták el. A műsoruk „Mert én magyarnak születtem...”címet kapta.

Ezután a KRISZ együttes megzenésített versekből készült előadását hallgathattuk meg, akik Beregszászról és környékéről érkeztek közénk.

Majd nemcsak fülünket kényeztették a bemutatkozó produkciók, hiszen a szabolcs-beregi egyházmegye részéről a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola Rétköz tánccsoportja mutatta meg, hogy milyen is az amikor egy magyar ember táncra perdül.

Miután kigyönyörködtük magunkat a lelkes gyerekseregben ismét hegyezhettünk füleinket, hiszen az ugocsai egyházmegye bemutatkozó műsorában Seres János esperes beszámolt a Péterfalvai Líceum történetéről nehézségeiről és arról, hogy minden körülmények között megtapasztalhatták Isten segítségét, vezetését, valamint a már említett Líceum végzett hallgatóinak szolgálatát hallgathattuk meg, akik az Üvegtenger nevet választották maguknak.

Ezek után ismét a szabolcs -beregi egyházmegye vette birtokba a színpadot és a kisvárdai gyülekezet ifjúsága adta elő „A világ legigazságtalanabb békéje” című produkcióját. A fiatalok mély átéléssel, és meggyőződéssel énekeltek, szavaltak és tényeket közöltek, melyek mind-mind példázták, hogy milyen igazságtalan is volt anyaországunkkal szemben a trianoni béke. Elhangzott ajkukról, hogy ezt a békediktátumot kényszer hatására aláírtuk, de el sosem fogadjuk, és ennek szellemében csak jelképesen ugyan, de széttépték a diktátumot tartalmazó iratokat. A közönség döbbent csendben, könnyeikkel küzdve nézte végig ezt az előadást, melyet a kisvárdai ifjúsági lelkész Százvai László János állított össze és gyakorolt be a fiatalokkal.

A bemutatkozók sorában a záró műsort a Nyírségi Református Egyházmegye küldöttei mutatták be, amelyben szintén gyermekek énekeltek zsoltárokat, népdalzsoltárokat és dicséreteket, valamint egy rézfúvós trió és kvartett kényeztette lelkünket Szerencsi Imre lelkipásztor vezetésével.

A napot a Napraforgók együttes családi koncertje zárta, melyen kicsik és nagyok egyaránt jól érezhették magukat.

Minden résztvevő számára áldással zárult a nap. Bízunk abban, hogy lesz még ilyen lehetőség, amikor határokra tekintet nélkül együtt dicsőíthetjük Istenünket.

„Legyen végre egy ország hol a szavakat kimondhatják.
Legyen végre egy nép, mely elmondhatja kínját.
Legyen végre sok ember, kik tudják hol a Mennyország!
Az lesz az a hely, mit úgy hívnak Magyarország!”

(Koltay Gábor)

Az ünnepséget részt vett többek között Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka, Dr. Czomba Sándor államtitkár, Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, Dr. Seszták Miklós országgyűlési képviselő, Scherczer Károly, a Magyar Köztársaság Főkonzulátusának Ungvári konzulja, Király Edit Lónya község polgármestere és a lónyai református gyülekezet lelkipásztora Erdei István.

A meghívott egyházmegyék esperesei is jelen voltak a találkozón, Zsukovszky Miklós, Seres János, Balogh Attila, Dr. Gaál Sándor és Bartha Gyula.

„Mindenható Isten! Mennyei édes Atyánk! Viharos vizekről, szélvészek ostromaiból gyülekeztünk ide, a magyar református egyház tördelt hajójának hajósai. A magunk csinálta kötelek, vitorlák elszakadoztak, az árbócok eltöredeztek, segítségért kiáltunk hozzád, hogy el ne vesszünk. A próbáltatások háborúi felülmúlják a mi erőnket, külső-belső ellenségeink hatalma nagyobb, sem mint mi a magunk erején meg tudnánk állani ellenök.

De, Uram, a te neved erős torony és kőszikla, amelyhez bátorságosan fogódzhatunk. Szent Fiad, ki fenséges nyugalmával a viharvert hajóban csendesen aluszik, felébred és kicsiny hitünket megdorgálván, a világ meggyőzésére is megerősítheti azt. Várjuk, Uram, e felébredést és készítjük magunkat a dorgáláshoz alázatosan.

Mert abban is, hogy vihar van, abban is, hogy a vihar erejét nem bírja a hajónk: részesek vagyunk. Szelet vetettünk irigységgel, haraggal, magunk közötti hasonlásokkal, egybezendülésekkel. Eltévelyedéseink, elhajlásaink maguk gyengítették az egykor vihart álló hajó eresztékeit.

Küldd el hozzánk, jelentesd meg közöttünk szent Fiadat ama békesség szavával, mely minden emberi értelmet felül halad. Tedd szentek egyességévé ezt a gyülekezetet, hogy minden tanács tiszta bölcsesség mélyéből buzogjon elő; minden indulatot szeretet vezessen építésre és sikerre, minden szándékot az a hit, amelynek „mindenek lehetségesek”.

Mi Jézust testben megjelent Krisztusnak valljuk, hisszük tehát, hogy Te benne lakozol a mi lelkünkben, Atyánk. A Te jelenléted nagy méltóságának ékes ruháját segíts, Uram, felöltöznünk abban a szeretetben, amely által földi hazánkat sírjából felemelhetjük, örök hazánk dicsőségét öregbíthetjük a Jézusért. Ámen.”

(Ez az ima kilencvenegy ezelőtt hangzott el először a Zsinaton: 1920. szeptember 28-án, Dr. Baltazár Dezső lelkészi elnök ezzel nyitotta meg a Trianon utáni első zsinati ülést.)

Cikk: Forró Éva jándi lelkipásztor

Képek: Barcza János