"Én, és az én házam népe az Urat szolgáljuk"

Hol vannak a fiatalok? Hol vannak a gyerekek?

A kérdés még feszítőbb, ha így tesszük fel: hol vannak a fiataljaink, akik itt konfirmáltak? Hol vannak a saját gyermekeink? Vonzó-e a családban megélt hit a családtagjaink számára? Az önvizsgálat és a tükörbe nézés ideje a menetrendből kiszakított idő. Erre a kérdésre figyeltünk, hogy mutatjuk-e az utat a templomba, mi éljük- e Krisztus cselekvésre indító parancsát?

Gyermekeink szemében nem az számít, amit mondunk, hanem az, amit teszünk.

Szabadi Árpád esperes igemagyarázatának textusa a 2Tim 1,2-7, melyben a nemzedékeken átívelő hit örökségének megélését tanácsolja az apostol fiatal tanítványának:  „Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned.”

Fekete Károly püspök előadása a gyülekezet, mint nagycsalád a többgenerációs közösségek éltető erejére, és a mai többgenerációs minták fontosságára helyezte a hangsúlyt.

A presbiteri bizonyságtételek, majd a kiscsoportos beszélgetésben elhangzó vallomások a gyülekezeti élet örömeiről és nehézségeiről szétfeszítették az időkeretet. A csoportos beszélgetés során elhangzó élettörténetek, a bemutatkozás szépségében megmutatkozó tartás, ahogyan felállva, büszkén emlegetik a testvérek az anyaszentegyház kis sejtjeit, gyülekezeteiket, olyan élmények, melyek élesztik a reményt egyházunk jövője iránt.

Tóth-Mihala Veronika

Fotók: Barcza János

Az összefoglaló videó az alkalomról itt tekinthető meg: