Egyházmegyei Presbiteri Konferencia a Nagykunságban
Idén 13. alkalommal gyűltek össze Virágvasárnap a Nagykunsági Református Egyházmegye gyülekezeteinek lelkészei, gondnokai és presbiterei.
„Áldott, aki jön az Úrnak nevében!”
(Zsolt 118,26)
Virágvasárnap ünnepe miről is szólhatna másról, minthogy a sokaság együtt, összegyűlve köszönti Jézust és dicsőítik őt. Az újszövetség korában, az elénk táruló leírások alapján az emberek zöld ágakat lengetve, ruháikat az utakra terítve, halleluját zengve dicsőítették a bevonuló Királyt. Erre az örömünnepre emlékezve gyűlt össze a Nagykunsági Református Egyházmegye gyülekezeteinek lelkészei, gondnokai és presbiterei a Törökszentmiklósi Református Templomban. Ebben az évben immár 13. alkalommal hívogattak bennünket a harangok erre a különlegesen szép Istentiszteletre, és az azt követő presbiteri konferenciára. A törökszentmiklósi Bethlen Gábor Református Általános iskola kisdiákjai által visszacsöppenhettünk Jézus korába, hiszen virágokkal a kezükben, dicsőítő énekeket zengve vonultak be Isten házába. Az embernek szinte összerezzent a szíve, amikor hallotta és látta a kisdiákok őszinte hitvallását, igazi köszöntését. Jó lenne mindig ebben megmaradni, ezt átélni, hiszen sokszor elfelejtkezünk az igaz istentiszteletről, elfelejtkezünk az Isten iránti hálaadásról.
Az ünnepi alkalmon Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette közöttünk az Igét. Püspök úr a lekcióban felolvasott Krisztus himnusz és a textusként elénk tárt templomtisztítási történet alapján felhívta a figyelmünket, hogy mi templomba járó, keresztyén emberek hogyan is mutatunk példát. Mit viszünk be a templomainkba, és mit hozunk ki onnan a szívünkben. Mindent, amit a szívünkbe fogadunk egy-egy igehirdetés alatt, azt hogyan valósítjuk meg az életünkben. Nem tehetjük meg, hogy kifelé jőve a templomból lerakjuk az ott hallottakat, és a hétköznapokban pedig úgy élünk, mint akinek nincs elhívása, parancsa a szeretetre, a kegyelem gyakorlására és Isten kegyelmének a hirdetésére. Mindnyájunk, akik jelen voltunk az Istentiszteleten, nagy szolgálatunk van ebben a világban. A gyülekezetek vezetői, lelkészek, gondnokok, presbiterek, gyülekezeti tagok Istentől rendelt feladata az, hogy életével és munkálkodásával azt hirdesse, hogy jó az Istenhez tartozni.
A felemelő igehirdetés után Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter köszöntőjére került sor, aki hangsúlyozta, hogy talán az eddigieknél is nagyobb szükség van most az egymásba kapaszkodásra, az összetartásra, az imádságra. Minden kornak megvoltak a maga próbatételei, romboló erői, de Isten népe a szorongattatások ellenére is egy tudott maradni. Nagy hitpróba előtt áll a keresztyénség, hiszen különböző vallások, kultúrák el akarják venni hitünket, megpróbálnak bennünket ellehetetleníteni. Csak egymásért való kiállással, és Istenbe vetett végtelen hittel maradhatunk meg.
Míg a templomban az alkalom a végéhez közeledett, addig a gyülekezeti teremben a Törökszentmiklósi Református Nőszövetség tagjai a már hagyományosnak mondható Virágvasárnapi Jótékonysági Vásár megnyitásán munkálkodtak, ahol sok, szebbnél szebb kézműves termék került eladásra. A húsvéti, ünnepi dísztárgyak mellett megtalálható volt a kézzel készített csigatészta is, amit az asszonytestvérek nagy szeretettel és ügyességgel készítettek hétről hétre a nőszövetségi bibliaórákon.
Az ünnepi közösség az ebéd elfogyasztása után tovább folytatta a konferenciát, ahol Püspök úr tartott előadást arról, hogy milyen is a jó presbiter. Nagyon sok elvárást szoktak velünk, hívő emberekkel szemben felállítani, és úgymond sok mindennek meg kell felelnünk. A jó presbiter hiteles – hangsúlyozta Dr. Fekete Károly. A jó presbiter hitelesen él, példát mutat. Az egyház, a gyülekezetek belőlünk, átlag emberekből állnak. Mi mégis rendelkezünk valamiféle plusszal, ami mássá tesz bennünket. A másként élni itt pozitív, hiszen azt jelenti, hogy nem a világhoz igazodva. A jó presbiter ismérvei között hallhattuk azt is, hogy örömmel végzi a szolgálatát. Tudunk-e örvendező egyház lenni? Meg tudjuk-e élni, amit Pál apostol mondott: „Örüljetek, ismét mondom örüljetek!” Sokszor talán a csüggedés, rossz tapasztalatok el tudják szomorítani a lelkészt, a gyülekezeteket, amikor azt látjuk, hogy a választói névjegyzékeinkben, a templomaink padjaiban egyre kevesebben vannak. Épp ezért kell szolgálatainkat még több imádsággal, még nagyobb alázattal és véget nem érő lelkesedéssel végezni.
Ez a lelkesedés mutatkozott meg Szentesi Lajos, a Nagykunsági Egyházmegye gondnokának, a Presbiteri Szövetségi megyei elnökének beszámolójából, hiszen ismertette, hogy a 2015-ös konferencia óta milyen események zajlottak le az egyházmegyénkben. Ünnepi alkalmak, konferenciák és a gyülekezeti találkozók mind-mind színesítették a Nagykunság egyházi életét az elmúlt esztendőben. Ezek közé tartozott a testvér egyházmegyével, a Kézdi-Orbai Református Egyházmegyével Berekfürdőn együtt töltött csendeshét is. Ezt az áldott alkalmat megemlítette beszámolójában Gerendi Antal is, aki a testvér egyházmegyénk gondnoka, és megtisztelt bennünket jelenlétével Kovásznáról.
A nap méltó lezárásaként D. Szabó Dániel a Presbiteri Szövetség nemzetközi referense áldott szolgálatát hallgathattuk meg. Az áhitat lelkesített bennünket a vég nélküli, örömmel végzett szolgálatra. Ennek a szolgálatnak a legfontosabb pontja az, hogy odafigyelünk Istenre. Az áldások midannyiunk részére el vannak készítve, s ezek között megtalálható, hogy hűséges munkási lehetünk a mi Urunknak. Sok minden van, ami elcsábíthat, eltántoríthat minket, hiszen a kísértő mindannyiunk életében munkálkodik, de mi kitartó, őszinte imásággal ellenállhatunk neki, és rajtunk keresztül is diadalmaskodhat az Isten.
Ezzel a lelkesítő igehirdetéssel a szívében térhetett haza mindenki a saját otthonába, gyülekezetébe, szolgálat területére.
Istené legyen a dicsőség ezért a csodálatos napért is!
Gazdag Edit
Törökszentmiklós
Fotók: Barcza János