A reformátorok öröksége
Reformáció napjának estéjén vetítéses megemlékezéssel adózott a reformátorok örökségének a Szabolcsveresmarti Református Egyházközség.
Egy kedves férfitestvérünk szívében fogant a gondolat: egy 3-3 részből álló prezentációkkal összekötött közösségi alkalmat kellene tartani, melyen maguk a gyülekezeti tagok szolgálnak. A gondolatot elhatározás, majd tett követette, s így állt fel az a kis csapat, akik képekkel, illusztrációkkal készültek az esti istentiszteletre.
Az első három előadás a történelmi gyökerekig vezetett vissza és főképpen gyermekek, fiatalok előadásában adták elénk a középkori történéseket, érintve az elő-reformátorok munkáját, Kálvin, Luther tanait, a nyugati reformáció alakulását. A felnőttek követték a sort, a magyar reformációval, majd presbiteri megemlékező gondolatokkal, melyek bíztatnak bennünket, mai reformátusokat is hitünk ébren tartására. Így haladtunk diáról diára, miközben észrevétlenül már bennünket szólongatott az Ige és a bizonyságtétel, melynek középpontjában már napjaink reformációja állt. Kérdésekkel találtuk szembe magunkat: Mennyire járunk a kapott örökség útján? Mit tehetünk gyülekezetünkért az egyházközség tagjaiként? Milyen evangéliumból ered az a hit, melynek nyomán mi gondolkodunk és cselekszünk ma Krisztusért?
Így csodálkoztunk rá ezen a délutánon arra a reformátori korra, mely a felismert hit alapján kovásza lett az egykori Európa tudományának, művészetének, irodalmának, építészetének és bölcsője egy szebb kornak, melynek mi reformátusok is építésére hívattunk.
A megtelt templom szép közösségi alkalma megerősítette a reformátorok útján való hitünket, s lelkileg meggazdagodva bátorított a szolgáló életben való járásra.
Szabolcsveresmart, 2011-11-05