Szép jel és szép csillag - második adventi gyertyagyújtás
Meggyújtották a második gyertyát is Debrecen adventi koszorúján a Kossuth téren, december 6-án. A Város Karácsonyfája mellett Komolay Szabolcs alpolgármester, Mészáros Kornél baptista lelkész, a Magyarországi Baptista Egyház főtitkára mondta el gondolatait, valamint Nagy Gábor, a Debrecen–Szabadságtelepi Református Egyházközség lelkipásztora mondott beszédet a megjelentek előtt. A szabadságtelepi gyülekezet lelkészének adventi üzenetét itt olvashatják:
„Szép jel és szép csillag” – így szól Advent 2. vasárnapjának mottója. Engedjék meg, hogy most ehhez a szép jelmondathoz és bibliai gondolathoz kapcsolódva osszam meg Önökkel adventi gondolataimat.
1. Mit is csinál egy csillag?
Egyszerűen és röviden fogalmazva: ragyog. Amiképpen szép magyar népdalunk is erről szól: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok…”. A csillag tehát ragyog a sötét éjszakában, minél sötétebb van, annál szebben és fényesebben ragyog. S hogyan folytatódik tovább az ének: „A szegény legénynek utat mutassatok”.
A csillag tehát nemcsak ragyog, hanem utat is mutat. Azaz: a csillagokhoz igazodni is lehet. Segítik az embert a tájékozódásban, mutatják az irányt annak, aki érti nyelvüket. Régen, amikor még nem voltak modern műszerek, navigációs eszközök, a hajósok a csillagok állásából pontosan ki tudták számítani, hogy hol vannak, és milyen irányba kell folytatni az útjukat. Isten azt akarja, hogy mindannyian ilyen ragyogó-útmutató csillagokká váljunk.
Ezen a világon ugyanis rettenetesen sötét van. Az emberek szívében nagyon sok sötét indulat rejtőzik, a fejekben nagyon sok sötét gondolat húzódik meg. De a mi dolgunk elsősorban nem a sötétség elemzése, hanem a világítás. Augusztinusz egyházatya egy alkalommal kiküldte a tanítványait egy kicsiny városkába. A tanítványok szomorúan érkeztek vissza, és azt mondták tanítójuknak: Atyánk, ebben a városkában nagyon sok bűnnel találkoztunk, az emberek hazugok, erőszakosok, lopnak, paráználkodnak. Augusztinusz szelíden rájuk nézve csak ennyit mondott: Világítsatok!
2. Hogyan lehetünk ragyogó csillagok?
Úgy, hogy ott ahol gyűlölködnek, ott Isten gyermekei szeressenek. Ahol hideg idegenséggel viselkednek, ott meleg szívvel fogadjanak. Ahol kiabálnak, ott szelíden szóljanak. Ahol átkozódnak, ott áldást mondjanak! Ahol hazudoznak, ott vállalják az igazságot. Ahol az elégedetlenség moraja hallatszik, ott hálaadással ujjongjanak. Ahol káromolják az Isten nevét, ott dicsőítsék az Urat.
3. Mindez ugyan nem egyszerű, de lehetséges, mert megjelent egy szép jel a világ sötét egén és felragyogott ama szép fényes hajnalcsillag: Jézus Krisztus.
Ezen a napon immár két égő gyertya jelzi a világ világosságának, Jézus Krisztusnak az érkezését. De én úgy gondolom, hogy mégsem az adventi koszorúkon csendben nyugvó gyertyák fényének, vagy az égboltra aggatott tündöklő csillagoknak, és nem is a várost díszbe öltöztető világító lámpásoknak a feladata, hogy hirdessék: a világ Megváltójának közeledését, hanem a miénk, mert Ő maga mondotta az övéinek: ti vagytok a világossága. Vagyis: Isten csillagai vagyunk a világban. A legtöbb csillagnak, nincs saját fénye, hanem mindegyiket a Nap világítja meg. Nekünk sincs saját fényünk, de a szép fényes hajnalcsillag, Jézus világossága reánk hullik. A mi nagy lehetőségünk, hogy ebben az adventi időben is Jézus Krisztust ragyogtathatjuk fel mások előtt, az Ő szeretetével szolgálhatunk sokaknak és az Ő alázatával forgolódhatunk ebben a világban, hogy ne csak áldott adventünk és karácsonyunk, hanem reményteljes, szép és fényes jövőnk is legyen.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok kedves mindnyájuknak áldott adventi időszakot!